2022-ben a Jazzahead! felkért, hogy javasoljak nekik egy zenészt francia-német produkcióhoz, amely a 2023-as Jazzahead francia fókusza kapcsán szerveződött. Gyorsan megegyeztünk Daniel Erdmann nevében: német, és Franciaországban él. Ha jól emlékszem, már tizenöt éve kísértem figyelemmel a zenekarait. 

Míg az elmúlt években Daniel Erdmann projektjei főként kis együttesekből álltak, ezúttal a cél egy szextett összeállítása volt. A zenészek kiválasztásához abból indult ki, ahogyan Daniel elképzelte a hangzást. Zenekari megszólalás, vonósok és fúvósok keverékével, mély és középső regiszterekben, stabil és bársonyos ritmikus alapokon. Ez a hangszerelés lehetőséget adott réteges, harmonikus, dallamos vagy kontrapunktikus munkára, akár mindkettőre egyszerre. A projekt kezdetén a hangszerek szerepe nem volt előre meghatározva. Bár az eredeti ötlet szerint minden hangszerhez egy-egy darabot komponált volna, a zenészek kiválasztása végül sokkal összetettebb eredményt hozott, olyan összefonódást, amely helyet hagy az időn kívüliségnek, a belső képeknek, amelyek önmaguktól eltűnnek, miután megmutatták magukat.

Az albumot hallgatva a polifónia – vagyis a fúvósok és a vonósok keveredése – azonnal megadja a zenekari hangszínt. A tenor hangja efelett lebeg, egymást követik a kérdések és válaszok, a ritmus megérkezik. Ki adja a ritmust, ki hozza a színt? Daniel Erdmann zenéje egyre mélyül, a zenészek pedig improvizálnak. Építés és lebontás, Berlin folyamatos változására gondolhatunk, homlokzatai gyakran elrejtik a hátsó udvarokat, ahol a macskák nyújtózkodnak, míg a madarak korán reggeltől énekelnek. Joachim Kühn azt mondta, hogy a madarak keleten hangosabbak.

Egyik daltól a másikig sodródunk, egyik világtól a másikig. Az együttes tagjai mélyen magukénak érzik az anyagot, és a saját stílusukkal járják körül a lehetőségeket új utakat nyitva, azzal a ragyogással, amelyről már ismertek. Együttes született, egy francia-német együttes, amely önnön identitását kérdőjelezi meg.

A francia énekesnő, Barbara, Göttingen című dalának (amelyet később német nyelven is felvett) és Goethe Faustjából származó Zwei Seelen wohnen ach in meiner Brust (Két lélek lakozik a szívemben) című dalának megidézése olyan szembenézésként szolgál mindkét fél, a németek és a franciák számára, amelyben mindegyikük a saját tükörképét keresi. Ki vagy te valójában?

Megpróbálok válaszolni egy kérdéssel: nem érzed-e a dalaimban, hogy én egyszerre vagyok egy és kettő? Goethe 1770 és 1771 között jogot tanult Strasbourgban, bár inkább a göttingeni egyetemet választotta volna, ám tökéletesíteni akarta francia nyelvtudását.

Philippe Ochem 
A Jazzdor volt igazgatója 
A Francia Nemzeti Jazz Zenekar elnöke