A stílus mozgatja a világot, vagy ahogy a költő mondta: nem az a kérdés, mit csinálsz, hanem hogy hogyan. Így van ez a dzsesszben is. Carl Fontana és a Hungarian Jazz Trombone Company hangvétele a klasszikus főáramba simul: tiszta, laza, szvinges – annak idején West Coast Modernnek nevezték az ilyet. Igen ám, de az rég volt, és csak a jóisten tudja, mi tekinthető modernnek manapság. Mindenestre stílus ez a javából, az egyik mesterrel, Carl Fontanával és három másik harsonással – egyikük még egy basszus harsonát is legyűr.
A Hungarian Jazz Trombone Company könnyedén illeszkedik Fontana stílusához: kitűnő kombináció ez, tele meleg, bársonyos hangokkal. Ez a stílus ma éppolyan életrevaló, mint azelőtt – nem sokat változott. Lám, eljutott Magyarországra is, gyökeret eresztett, és ez a társaság új dolgokat alkot benne, mintha csak beleszületett volna. Micsoda főhajtás ez egy stílus életképessége előtt! S bár meglehet, már nem igazán menő, mégis élvezetes – a dzsessz egyik holtága ez, a Dixieland-tó és a Bebop-öböl mellett. És miközben a dzsessz halad a maga útján, ahogy elrohan mellettünk az idő, azon kapom magam, hogy élvezettel lubickolok az ilyen meleg holtágakban.

Joe Murányi (New York, 1998)