Szerző/Előadó:Szent Efrém Férfikar, Szokolay Dongó Balázs
 Cím:Bartók & Folk
(P) 2015 
Bubnó Tamás művészeti vezető és 16 énekese hétéves felkészülés után most elérkezettnek látja az időt arra, hogy bemutassák a nagy magyar géniusz ismeretlen arcát, honfitársaiknak és a világnak egyaránt. Mert Bartók férfikarai ugyan ízig-vérig a magyarságnak és a Kárpát-medence többi népeinek dallamvilágából merítkeznek, de mondanivalójuk általános, mély és mindenkihez szólnak: a férfiember helye a világban, imái, vívódásai, érzései, gondolatai, félelmei, szerelme, esendősége és ereje árad, lüktet és kavarog bennük...


Bartók & Folk:

Bartók összes férfikara parasztzenei környezetben


01. Rég megmondtam bús gerlice… székely furulyálás
(Szokolay Dongó Balázs)
1:02
02. Bartók: Négy régi magyar népdal BB60 (1910-12)
(Szent Efrém Férfikar)
3:28
03. Nagymegyeri dudálás és nótázás Bartók gyűjtéséből
(Szokolay Dongó Balázs - Szent Efrém Férfikar)
3:22
04. Szól a tárogató: Elszaladt a lovam…
(Szokolay Dongó Balázs)
1:24
05. Bartók: Est BB30 (1903)
(Szent Efrém Férfikar)
3:06
06. Aj, posluchajte malo kamaradi moji – Szlovák népdalok tilinkóra és furulyára
(Szokolay Dongó Balázs - Szent Efrém Férfikar)
3:37
07. Bartók: Tót népdalok BB77 (1917)
(Szent Efrém Férfikar)
4:11
08. Szlovák dallamok dudán
(Szokolay Dongó Balázs)
3:20
09. Székely friss furulyával és gardonnal
(Szokolay Dongó Balázs – Bubnó Márk)
3:18
10. Bartók: Székely népdalok BB106 (1932)
9:31
11. Azt akartam én megtudni… – Székely dallamok furulyán
(Szokolay Dongó Balázs)
3:24


Bartók: Elmúlt időkből BB112 (1935)
(Szent Efrém Férfikar)
12. I. tétel
5:26
13. II. tétel
2:44
14. III. tétel
6:08


15. Haj Dunáról fúj a szél – Somogyi dallamok hosszúfurulyán
(Szokolay Dongó Balázs)
2:10
16. Négy régi magyar népdal BB60 (1910-12, rev. circa 1926)
(Szent Efrém Férfikar)
3:45
17. Megyek Budapestre… – Furulya és gardon
(Szokolay Dongó Balázs - Bubnó Márk)
1:31
18. Béres legény jól megrakd a szekered… – nótázás és dudálás
(Szokolay Dongó Balázs - Szent Efrém Férfikar)
0:53

Összidő: 62:25
Előadók

Szent Efrém Férfikar
művészeti vezető: Bubnó Tamás
Szokolay Dongó Balázs – furulya, duda, tárogató
Bubnó Márk – gardon
Produkciós adatok:
A felvételt Osváth Zoltán készítette 2014. december 2-5. között Budapesten, a Bartók Béla Unitárius Egyházközség templomában.
Editálás: Osváth Zoltán
Borító: Huszár László / Greenroom

Producer: Gőz László
Label manager: Bognár Tamás


A lemez a Nemzeti Kulturális Alap, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Szent Efrém Alapítvány támogatásával készült.


Az album anyaga az alábbi oldalon digitális formában is megvásárolható:


Dalok.hu Dalok.hu



Richard Whitehouse - Gramophone (en)
Graham Rickson - The Arts Desk (en)
Raul da Gama - The World Music Report (en)
Raul da Gama - JazzdaGama (en)
Franpi Barriaux - Franpisunship.com (fr)
Roland Binet - Jazz a Round (fr)
Dmitry Ukhov - Cultradio.ru (rus)
Karol Rzepecki - Muzyka21 (pol)
Komlós József Jr - Kecskeméti Lapok (hu)
Czékus Mihály - HFP (hu)
Szabó I. - Papirusz portál (hu)
Fittler Katalin - Gramofon (hu)

Kattintson a képre a nagyobb felbontásért!Bartók ismeretlen arca - Férfikarok parasztzenei környezetben

Bartók Béla 70 éve, 1945-ben hunyt el New Yorkban. „Azt sajnálom a legjobban, hogy teli kofferral kell elmennem…” – mondta halála előtt. Hogy mit nem írt meg, azt csak ő tudta, hogy mi maradt utána – ezzel kell kezdenie valamit az utókornak. Egy évforduló mindig fölveti egy nagy mester oeuvre-jének aktualitását és az adott korban való elhelyezését. A Szent Efrém Férfikar 2007-ben kezdett el foglalkozni Bartók zenéjével. Az évek során egyre világosabbá vált számukra, hogy mind a hat férfikarra írt műve – Est (1903), Négy régi magyar népdal (1910-12), Tót népdalok (1917), Négy régi magyar népdal II. verzió (1926), Székely népdalok (1932) és Elmúlt időkből (1935) – páratlan szépségeket rejt, ugyanakkor előadóitól elvárja a legmagasabb szintű vokális kamarazenélést. (Nyilván ez az elsődleges oka, hogy oly ritkán kerülnek bemutatásra.)

Bartók zenei hagyatékának a legkevésbé ismert területe: a kórusművei – s azon belül is a hat férfikara. 22 évesen írta az elsőt és 54 évesen az utolsót, zeneszerzői életét szinte végigkísérik ezek a kompozíciók – a posztromantikus fiatalkori zsengétől, a népdalgyűjtő utakon szerzett, egész életét és szemléletét döntően befolyásoló élményein alapuló népdalfeldolgozásain keresztül a férfikari irodalom valaha írt egyik legnagyszerűbb alkotásáig: az Elmúlt időkből című kórusszvitig.

Bubnó Tamás művészeti vezető és 16 énekese hétéves felkészülés után most elérkezettnek látja az időt arra, hogy bemutassák a nagy magyar géniusz ismeretlen arcát, honfitársaiknak és a világnak egyaránt. Mert Bartók férfikarai ugyan ízig-vérig a magyarságnak és a Kárpát-medence többi népeinek dallamvilágából merítkeznek, de mondanivalójuk általános, mély és mindenkihez szólnak: a férfiember helye a világban, imái, vívódásai, érzései, gondolatai, félelmei, szerelme, esendősége és ereje árad, lüktet és kavarog bennük.

A Bartók művek között autentikus parasztzene és időnként annak „továbbgondolása” szólal meg, betekintést engedve azokba a forrásokba, zenei és lelki élményekbe, amelyek gyűjtőútjain a zeneszerzőt érhették: Szokolay Dongó Balázs dudán, furulyán, tárogatón szólaltatja meg ezeket a Szent Efrém Férfikar tagjainak közreműködésével.


A Bartók férfikarokról

A BMC Kiadó 2015-ben megjelentette Bartók összes kórusművét, az ELTE-LFZE Kórus előadásában, Dobszay László vezényletével. Az összkiadás kisérőszövegét Wilheim András írta, az alábbiakban ebből idézzük a férfikarokra vonatkozó részeket:

A férfikarra írt Négy régi magyar népdal első változata 1910-ben készült a Szegedi Dalárda kérésére; tizenhat évvel később Bartók ismét elővette, kissé átdolgozta a kompozíciót a pozsonyi Toldi Kör férfikara és karnagya, Németh István számára. Több szempontból is jelentős darab; sokatmondó dokumentum arról, hogy Bartók miként gondolkodott népdalfeldolgozó munkájának kezdetén a dalokból alkotható ciklikus szerkezetről; miként próbálta megoldani a férfikari faktúra kompozíciós szempontból igen nehéz problémáját.

Az Est 1903 áprilisában készült (Harsányi Kálmán versére; ezt a szöveget Bartók egyébként zongorakíséretes dalként is megzenésítette); valószínűleg baráti körének szánta a Liedertafel-hagyományba illeszkedő kompozíciót. De a feldolgozás igényessége mutatja, hogy valószínűleg fontosabb tervei is voltak vele (ez a mű nyitja meg Bartók eredménytelen zeneszerzői pályázatainak sorát; talán zeneakadémiai diplomamunkának is szánta), ám hamar avultnak érezte stílusát, a mű kiadatlan maradt.

A Tót népdalok férfikarra is alkalmi kompozíció; egy 1918-ban, Bécsben rendezett koncert számára készítette (a Román népi táncok hangszerelésével együtt); a hangverseny a Monarchia hadseregeinek zenéjét volt hivatott bemutatni. A mű népdalanyagának eredete 1916-17-os katonadal-gyűjtésére nyúlik vissza (a hadügyminisztérium megbízásából laktanyákban gyűjtött); az első népdalra még 1915-ben talált rá egy podkonicei gyűjtés során. A formaterv érdekessége, hogy Bartók itt alkalmaz először szerkezeti ismétlést népdal-sorozatban (az első tétel anyaga visszatér a zárótétel bevezetőjeként).

A férfikarra írt Székely népdalok (1932-33) első formájában (amely a mostani Seconda partenak felel meg) svájci felkérésre íródott 1932-ben, majd 1933-ban egészült ki teljes alakjára a pozsonyi férfikar számára (amely – a komponistát bizonyára kissé meglepve – ekkoriban vette fel Bartók Béla nevét). A mű Bartók utolsó népdal-kórusa – igényességében (különösen az első rész) alig marad el a vegyeskari Magyar népdalok mögött.

Sokszor említik Bartók utolsó másfél évtizedének szerzeményei kapcsán a fordulat, az irányváltás, a beteljesületlen változás jegyeit legnagyszerűbb kompozícióiban. Az Elmúlt időkből (1935) is egy beteljesítetlen ígéret lehetőségét villantja fel – amelyet persze csak Bartók lett volna képes, hangsúlyozottan: csupán akkor, a maga korában, valóra váltani.


Szent Efrém Férfikar

Az együttes névadójáról, Szír Szent Efrémről (306-373) – akit már kortársai a „Szentlélek hárfája” megtisztelő címmel illettek – feljegyezték, hogy énekei, himnuszai sok embert vezettek vissza az „igaz útra”. A Szent Efrém Férfikar fő célja a bizánci rítusú keresztény világ vokális örökségének kutatása, bemutatása és népszerűsítése, a bizánci zene szépségének és misztériumának megismertetése elsősorban a magyar, valamint az európai közönséggel. Ugyancsak nagy hangsúlyt helyez az európai kortárs zene új kompozícióinak megszólaltatására és a magyar férfikari hagyomány (Liszt, Bartók, Kodály, Ligeti) ápolására.

A Szent Efrém Férfikar 2002-ben alakult meg, s az utóbbi években Magyarország egyik legnépszerűbb vokális együttesévé vált. Alapítója és művészeti vezetője a Liszt-díjas Bubnó Tamás. Az együttes tagjai kivételes hangi adottságokkal és zenei képzettséggel rendelkező énekesek.

A férfikar nemzetközi karrierje 2006-ban átütő sikerrel vette kezdetét: a Hajnówka Nemzetközi Ortodox Egyházzenei Fesztiválon (Lengyelország) megnyerték a professzionális kamarakórus kategóriát. Először fordult elő a rangos fesztivál 25 éves történetében, hogy nem szláv kórus vitte el az első díjat.

Bár a Szent Efrém Férfikar rendszeresen fellép Európa legfontosabb zenei központjaiban és fesztiváljain is, tevékenységének alapját magas színvonalú és rendkívül népszerű magyarországi koncertjei jelentik: 2011 óta rendezője az Orientale Lumen – Kelet világossága hangversenysorozatnak a budapesti Szent István Bazilikában, rendszeres fellépője a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak, a Budapesti Fesztiválzenekar által szervezett Maratonnak, a pannonhalmi Arcus Temporum Fesztiválnak és a Zempléni Fesztiválnak. Változatos művészeti programjával gyakran mutatkozik be Magyarország városaiban és falvaiban. A kórus a Magyar Görögkatolikus Egyházzal szoros kapcsolatot ápol, rendszeresen közreműködik istentiszteletein, egyházzenei hangversenyein. Ugyancsak állandó fellépője a magyarországi ruszin nemzetiség ünnepeinek, de más – a bizánci kereszténységhez kötődő – nemzetiségek is gyakran kérik föl koncertre őket. 2012-ben Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat kapott a ruszin nemzetiségi kultúra ápolásáért, majd 2014-ben Magyar Örökség Díjat vehetett át. Ugyanebben az évben Budapest Főváros Közgyűlése kimagasló kulturális és művészi tevékenységéért Budapest Márka Díjat adományozott a Szent Efrém Férfikarnak.

A 2006-os lengyelországi fesztiválgyőzelem utat nyitott a nemzetközi koncertéletben való hangsúlyos megjelenéshez is. Az elmúlt öt évben a Szent Efrém Férfikar koncertezett Berlin, Bécs, Brüsszel, Buenos Aires, Ljubjana, Montevideo, Moszkva, Szentpétervár, Párizs, Pozsony, Róma és Varsó jelentős hangversenytermeiben és templomaiban. Nagyhírű fesztiválok kérték fel őket vendégszereplésre: Schleswig-Holstein Musik Festival, Donaufest-Ulm, MusikFestspiele Saar, Festival de Royaumont, Festival d’Auvers sur Oise, Ravenna Festival, Janacek May Festival, Dvořák Fesztivál, Sakralnej Festival Gdynia, Liszt Festival, Raiding/Doborján, Gdanski
Tavaszi Fesztivál, Mikolówskie Dni Muzyki, Liszt Fesztivál-Pozsony, Concentus Moraviae Festival, St. Petersburg Spring Festival, Sacral Festival Fes (Marokkó), Kelet-Nyugat Egyházi Fesztivál (Tirana).

Az együttesnek nyolc CD-felvétele jelent meg, amelyek közül a Byzantine mosaics című albumot 2010-ben Supersonic-díjjal jutalmazták Luxembourgban.

Több kiváló magyar kortárs komponista írt műveket a férfikar számára, így például Dukay Barnabás, Philipp György, Sáry László, Sáry Bánk és Zombola Péter.

A Szent Efrém Férfikar rendszeresen lép fel más együttesekkel, zenekarokkal, szólistákkal, úgy mint: Budapesti Fesztiválzenekar, Muzsikás Együttes, Amadinda Ütőegyüttes, Fischer Iván, Evgeny Nesterenko, Soeur Marie Keyrouz, Hans-Ola Ericsson, Fassang László, Nishat Khan, Mandel Róbert, Sebestyén Márta, Abeer Nehme, Palya Bea, Budapesti Vonósok, Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok, Óbudai Danubia Zenekar, Morva Filharmónikus Zenekar – Zlín, Moszkvai Pátriarkátus Kórusa, orosz ortodox szólisták, Parafonia Zenekar, Schola Cantorum Budapestiensis, Barilli Nőikar, NIKA Kamarakórus, Tito Ceccherini, Riccardo M. Sahiti, Eduard Kutrowatz, Joseph Kelemen, Király Csaba, Paolo Crivellaro, Stanislav Surin, Anatolij Fokanov, Nektaria Karantzi, Dragoslav Pavle Aksentijevic, Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Szabóki Tünde, Kolonics Klára, Rajk Judit, Presser Gábor és Szokolay Dongó Balázs.

www.szentefrem.hu


Szokolay Dongó Balázs

Hazánk egyik legavatottabb népzenei tolmácsolója dudán, furulyán, tárogatón, valamint szaxofonon. A kárpát-medencei folklór mélyebb tanulmányozása során kezdett népzene feldolgozással foglalkozni. Így alakult ki az a különleges műhelymunka, amelyben a népzene a történeti zenében és az improvizációban teljesedik ki. Számos meghatározó folk- és jazz-zenekar tagja, együttműködő partnere volt (Vasmalom, Csík Zenekar, Vujicsics, Kolinda, Téka, Dél-alföldi Szaxofonegyüttes, Muzsikás, Etnofon Zenei Társulás), fellépett közismert művészekkel (Kocsis Zoltán, Rost Andrea, Sebestyén Márta), illetve ma is több formáció meghatározó tagja (Palya Bea, Both Miklós Folkside).

Saját kompozíciói magukon hordozzák a különböző népek – magyar, román, szerb, horvát, szlovák és cigány – zenei kultúráját, ugyanakkor modern, kortárs hangvételűek. A koncertezés mellett zeneszerzéssel is foglalkozik, továbbá tánc- és bábszínházi előadásokhoz komponál muzsikát.

Fellépett Európa és a tengerentúl nagy világzenei fesztiváljain és jelentős koncerttermeiben: Concertgebouw, Bimhuis (Amszterdam), Berni Konzervatórium, Bulgaria Hall (Szófia), Royal Opera House (London), Carnegie Hallban (New York), illetve a Kennedy Center (Washington). Előadóként részt vett a Sanghaji Világkiállításon, turnézott Ausztráliában és Japánban, Sebestyén Márta oldalán pedig koncertet adott a madridi királyi palotában a spanyol királyi párnak is.

A Népművészet Ifjú Mestere cím birtokosa, 2005-ben Artisjus-díjat kapott, 2010-ben pedig Tótkomlós város Önkormányzata Pro Urbe díjjal tüntette ki.


LYRICS / SZÖVEGEK

Négy régi magyar népdal (1910-12)

Rég megmondtam, bús gerlice

Rég megmondtam, bús gerlice,
Ne rakj fészket útszéjire!
Mer az úton sokan járnak,
A fészedből kihajhásznak.

Rakjál fészket a sürübe,
Bánatfának tetejibe;
Aki kérdi; ezt ki rakta?
Mondjátok; egy árva rakta,

Kinek sem apja, sem anyja,
Sem egy igaz atyjafia.


Jaj Istenem! kire várok

Jaj Istenem! kire várok:
Felmegyek Szegedre,
ott sétálok a lányokkal
Minden szombat este.

Kipirosítom az arcom,
Magam nagyra tartom;
Úgy szeretnek meg engem a lányok
Ott a Tiszaparton.


Ángyomasszony kertje

Ángyomaszszony kerje, kertje,
Nem tom mi van belévetve:
Szederje, bederje,
Kapcsom donom donom deszka,
Kántormenta fodormenta,
Jaj de furcsa nóta, ugyan cifra nóta!

Csüröm alatt öt roszasztag,
A kertembe hat roszasztag,
Szederje, bederje,
Kapcsom donom donom deszka,
Kántormenta fodormenta,
Jaj de furcsa nóta, ugyan cifra nóta!


Geszte Jóska bársonylovát nyergeli

Geszte Jóska bársonylovát nyergeli,
A rózsája könnyes szemmel kíséri.
Ne siratgass kisangyalom engemet,
Hogyha eljössz Nagyváradra, keress meg.

Nagyváradi fenyveserdő a tanyám,
Gyere oda kisangyalom énhozzám!
Meglátod az aranyfűzes tanyámat,
Aranyalma sűrű jegenyefámat.


Est (1903)

Csöndes minden, csöndes;
Hallgatnak a lombok;
Meghalt a nap; – ott a vérfolt
Ahol összeomlott.
Gyász van; mély, sötét gyászt
Ölt a táj magára,
Harmatot sír a mezőnek
Minden szál virága.
És susogják halkan:
„Sohse látjuk többé?
Nem lehet az, hogy éj legyen
Most már mindörökké!”
S várják, visszavárják,
Míg a láthatáron
Fölmerül a hold korongja
Halotthaloványon.
Kísértetes fénytől
Sáppad az ég alja.
Megborzongnak a virágok:
„Visszatért, de – halva!”


Tót népdalok (1917)

Ej, posluchajte málo

Ej, posluchajte málo
kamaradi moji:
Budem vám hovorit’
o mém bojovaní.

Ej, vmestečku Lubline
velká vojna stála,
Slnce sa zatmelo,
krv sa zalievala.

Zalievala ona
naše vernié oči,
Ach, Bože zvysosti,
bud’ nám na pomoci!

Hej, Kedves jó pajtásim, ide figyeljetek,
Sok keserves harcom elmesélem nektek.
Hej, Lublin városában szörnyű nagy harc támadt,
A nap elsötétült, a víz vértől áradt.
Piros vér öntözte hűséges szemünket,
Mennybéli Úristen segíts meg bennünket!


Ked’ ja smutny pojdem

Ked’ ja smutny pojdem na tu vojnu,
Komu ja zanachám moju milú?
Nachám ju ja, nachám kamarátom,
Počim sa ja z vojny domou vrátim.

Ha a háborúba kell indulnom,
Az én kis angyalom kire bízom?
Majd a jópajtásom, az vigyáz rá,
Ameddig nem térek vissza hozzá.


Kamarádi mojí

Kamarádi mojí vojna sa nám strojí,
Budeme bojuvat’ panu královi;
A ja na t vojnu prdssa it mosím,
Moju najmilejsu opustit mosím.

A ked’ preč pojdeme, pomaširujeme
ze štáci na štáci do Ruskej zeme;
A vtej Ruskej zeme hájik zelený
Tam prepkovia naši odpočivaju.

Gyerünk, pajtás, gyerünk, háborúba megyünk,
Azt mondta a király: katonák leszünk;
Bizony itt kell hagynom az én galambom,
Nagy Oroszországba el kell indulnom.

Ha majd elindultunk, ha elmasíroztunk,
Nagy Oroszországnak földjére jutunk;
Nagy Oroszországban zöldek a mezők:
Hej, a mi őseink, ott pihennek ők.


Ej, a ked’ mňa zabiju

Ej, a ked’ mňa zabiju,
dobre mňa schovajte,
Ej, na bystrický cinter,
tam mňa pochovajte.

Ej, na bystrický cinter,
nedelako dverí,
Pojde mojá milá,
srce ju zabolí.

„Tu ležia nožicky,
čo k nám chodievali;
Tu ležia ručičky,
co mna obímali.”

Hej, hogyha majd elesem, Besztercére vigyetek,
Hej, gyászos temetőbe, oda temessetek.
Hej, gyászos temetőbe, a kapuhoz közel,
Ha kijön a rózsám, hadd sirasson majd el.

„Ki hozzánk annyit járt, most a föld takarja;
Ki annyiszor ölelt, itt porlad a karja.”


Ked’ somsiou na vojnu

Ked’ som šiou na vojnu, museu som sa vrátit,
Museu som sa mojej milej za lásku zaplatit’.

„Tu mámil styri sto na hlinenom stole,
Zober si to duša moja, to sa šetko tvoje.”

„A ja ti to neberem, to je šetko málo,
Ved’ si sa ty namilovau, moj holička darmo.”

„Ked’ sa ti to nepači, zober sa, pod’ s nami,
Budeš nam tam šaty prat’ na tychom Dunaji.”

Csatába indultam, s vissza kellett mennem,
Megfizetni a rózsámnak, hogy szeretett engem.

„Itt van rózsám száz forint, tegyed a zsebedbe,
Ha elmegyek a csatába, jussak az eszedbe.”

„Mit ér nékem a pénzed, a pénz nékem semmi,
Ölelésem nem tudod nekem megfizetni.”

Ha nem kell a pénz neked, gyere akkor vélem,
Ruhát fogsz majd mosni rám a Duna vizében.”


Székely népdalok (1932)

Hej de sokszor megbántottál

Hej, de sokszor megbántottál,
Te gyenge violám,

Túl vagy rózsám, túl vagy
A Málnás erdejin,
De én innet sírok
A bánat mezejin.
Meg akarnám tudni,
Mikor leszen, rózsám,
visszafordulásod?
Akkor lesz, édesem,
Mikor a tüzhelyen
csukros rózsát látok.

Majd ha két szem búzán
húsz kalongya lészen,
Két gerezd szöllőből
húsz vider bor leszen.
S ne hidd rózsám, ne hidd,
Mer az sohase lesz,
S a te álnok szüved
Soha enyém nem lesz.


Istenem, életem

Istenem, életem nem igen gyönyörű,
Két hervadt orcámon folydogál a könyü.
Én is olyan lettem, mint a száraz tolló,
Kinek a virágját leszedte a solló.
Istenem, Istenem, hol leszen halálom?
Erdőn-é vaj mezőn, vaj pedig tengeren?


Vékony cérna, kemény mag

Vékony cérna, kemény mag,
Jaj, de kevé’ legény vagy!
Fûnek-fának adós vagy,
Egy pénznek ura nem vagy.
Ne bánd édes virágom,
Hogy így élem világom!
Éljed téses nem bánom,
Szívemből azt kévánom.
Félre tőlem búbánat,
Nem élek én több nyárot,
Ha érek es, csak hármot,
Nem rakok én kõvárot.


Kilyénfalvi közeptizbe

Kilyénfalvi közeptizbe
Lányok vannak összegyûlve,
Úgy nevezik: leányfonó,
Odamenni de nagyon jó.
Látod rózsám, látod méges,
Hozzád jöttem, ha későn es,
Eljöhetek minden este,
Mer nem lakom olyan messze.


Járjad pap a táncot

Járjad pap a táncot,
Adok száz forintot.
Nem járom, nem tudom,
Nem illik, nem szabad
Papnak táncot járni.

Járjad pap a táncot
Szép hat ökröt adok
Nem járom, nem tudom,
Nem illik, nem szabad
Papnak táncot járni.

Járjad pap a táncot
Szép menyecskét adok.
Járom is, tudom is,
Illik is, szabad is
Papnak táncot járni.


Elmúlt időkből (1935)

Nincs boldogtalanabb

Nincs boldogtalanabb a parasztembernél,
Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél.
Soha nyugta nincsen,
Éjjel nappal készen
A talpán kell állni.
Nincs boldogtalanabb a parasztembernél,
Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél!

Cifrasággal teljes rongyos szűrdolmánya,
Alig van szegénynek felvennivalója;
Egy kevés kenyérrel,
Egy kevés hagymával
Meg kell elégedni.
Nincs boldogtalanabb a parasztembernél,
Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél!

Egész nap fáradoz, de másért dolgozik,
A sok dézsmát szedik, meg sem is köszönik;
Ha pedig vétkezik,
A tömlöcbe teszik,
Hol sem eszik, iszik.
Nincs boldogtalanabb a parasztembernél,
Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél!

Bíró az adóért, pap, mester stóláért,
Boltos és kocsmáros portékák áráért
Zaklatják untalan,
Mentsége hasztalan,
Míg lelnek benne vért.
Nincs boldogtalanabb a parasztembernél,
Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél!


Egy, kettő, három, négy

Egy, kettő, három, négy ¬
Hát te pajtás hová mégy?
Elmegyek én pipáér.
Gyere vissza, gyere hát,
Adok neked egy marék gesztenyét,
Vegyél rajta condrát,
Takard bele Jutkát,
Jutka érte bort ád.
Bort adok kocsisnak,
Kocsis nekem trágyát ád.
Trágyát adom földemnek,
Füldem nekem búzát ád.
Búzát adom molnárnak,
Molnár nekem lisztet ád,
Lisztet adom nénémnek,
Néném nekem cipót ád,
Cipót adok úrnak,
Úr érte: botot ád!
Gesztenyéért mit?
Gesztenyéért condrát,
Condráért jó bort,
Jó borért trágyát,
Trágyáért búzát,
Búzáért lisztet,
Lisztért cipót,
Cipóért: botot
Kapok érte, kapok én botot...

Mégis élet az élet,
Csak azért is gyöngyélet az élet!


Nincsen szerencsésebb

Nincsen szerencsésebb a parasztembernél,
Mert boldogabb sorsa minden mesterségnél.
A paraszt: urakat tartja, a papokat,
Tartja katonákat és a koldusokat.

Nincsen szerencsésebb a parasztembernél...

Ha paraszt nem volna, kenyerünk sem volna,
Ha ő nem szántana, mindnyájunk koplalna.
Római császárok az ekét felvették,
Császárságuk előtt azt nagyra becsülték.

Nincsen szerencsésebb a parasztembernél,
Mert boldogabb sorsa minden
mesterségnél...

Jó reggel a szántó ekéjét forgatja,
Fúr, farag, vasait földnek igazítja;
Reménységgel, gonddal földeit megszántja,
Megérett búzáját örömmel aratja.
Nincsen szerencsésebb a parasztembernél...

Mindenét a paraszt egymaga készíti,
Szerszámait, házát, ruháját díszíti,
Muzsikát és nótát nem is könyvből tudja,
Nincs neki szüksége városi lim-lomra
Nincsen nagyobb mester a parasztembernél,
Nincs is szebb élet a parasztemberénél!


Négy régi magyar népdal (1926)

Rég megmondtam, bús gerlice
(lásd az első verziót)


Jaj Istenem! kire várok

Jaj Istenem! kire várok:
Megyek Budapestre,
ott sétálok a lányokkal
Minden szombat este.
Kipirosítom az arcom,
Magam nagyra tartom;
Úgy szeretnek meg engem a lányok
Ott a Dunaparton.


Ángyomasszony kertje
(lásd az első verziót)


Béreslegény, jól megrakd a szekeret

Béreslegény, jól megrakd a szekeret,
Sarjútüske böködje a tenyered!
Mennél jobban böködi a tenyered
Annál jobban rakd meg a szekeredet!