Szerző/Előadó:Schola Hungarica
 Cím:Crux gloriosa
(P) 2013 
Egy- és többszólamú liturgikus énekek a Szent Kereszt tiszteletére

A Szent Kereszt kultusza: magának a Keresztrefeszítettnek kultusza. Mint Aquinói Tamás kifejti, azt a tiszteletet, szeretetet és imádást, melyet a keresztfán meghalt iránt érezett az Egyház, mintegy átvitte arra a fára, melyen az ő vére kiömölt, azután másodlagosan a kereszt különféle képmásaira. Másként mondva: a keresztfa szemlélete felkeltette és növelte a hívekben a Megváltó iránti tiszteletet, szeretetet és imádást, a kereszt a maga tárgyi voltában segítette az imádás szellemét...


01. Beneventán antifonák a Kereszt hódolatára, nagypénteken
3:42
02. Responsorium a Szent Kereszt ünnepére (órómai dallamon)
1:53
03. Ambrozián Belépő ének és áldozási ének Szent Kereszt ünnepére
2:19
04. John Dunstable: (? - 1453): O crux (három szólamra)
5:30
05. Bevonulási ének tropusokkal
4:05
06. Alleluja sequentiával
2:59
07. Nicolas Gombert (ca. 1495 – 1560): O crux splendidior (hat szólamra)
5:12
08. Felajánlási ének
6:17
09. Áldozási ének
0:56
10. Jacobus Clemens non Papa (ca. 1510 – ca. 1556): Haec est arbor dignissima
5:27
11. Bevonulási ének
2:01
12. Felajánlási ének
5:59
13. Áldozási ének
0:43
14. Jacobus Clemens non Papa (ca. 1510 – ca. 1556): O crux benedicta
3:15
15. Antifona
3:17
16. Responzórium
2:35
17. Giovanni Pierluigi da Palestrina (ca. 1525 – 1594): Crucem sanctam
3:07
18. Antifona-sorozat Szent Kereszt ünnepére
2:43
19. Giovanni Pierluigi da Palestrina: Adoramus te Christe
2:21

Összidő: 64:34
Előadók
Schola Hungarica
vezényel: Szendrei Janka (2, 6, 8, 9, 11, 13, 15, 18) és
Dobszay László (1, 3, 4, 5, 7, 10, 12, 14, 16, 17, 19)
Produkciós adatok:
Felvétel: Erdélyi Péter, Sümegi ferences templom, 2009 június – közönet a sümegi ferences közösségnek
Zenei rendező: Wilheim András
Keverés, editálás és master: Erdélyi Péter, ArtField Studio, Piliscsaba
Design-Content: GABMER /www.bachman.hu

Producer: Gőz László
Label manager: Bognár Tamás

Készült a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával


Az album anyaga az alábbi oldalon digitális formában is megvásárolható:


Dalok.hu Dalok.hu

Rebecca Tavener - Choir & Organ (en)
Sylvia Urdová - Hudobný život (sl)
Kovács Ilona - Gramofon (hu)
Sinkovics Ferenc - Magyar Hírlap (hu)
Szabó Ildikó - Papiruszportál (hu)
Komlós József jr. - Kecskeméti Lapok (hu)

Kattintson a képre a nagyobb felbontásért!CRUX GLORIOSA

Egy- és többszólamú liturgikus énekek a Szent Kereszt tiszteletére


A Szent Kereszt kultusza: magának a Keresztrefeszítettnek kultusza. Mint Aquinói Tamás kifejti, azt a tiszteletet, szeretetet és imádást, melyet a keresztfán meghalt iránt érezett az Egyház, mintegy átvitte arra a fára, melyen az ő vére kiömölt, azután másodlagosan a kereszt különféle képmásaira. Másként mondva: a keresztfa szemlélete felkeltette és növelte a hívekben a Megváltó iránti tiszteletet, szeretetet és imádást, a kereszt a maga tárgyi voltában segítette az imádás szellemét.

Ez a teológiai sorrend a személytől és eseménytől a tárgyig történetileg is igaz. A kiindulópont: a Keresztrefeszített iránti imádás, hálaadás volt. A 4. század elején Nagy Konstantin császár bazilikát emeltetett azon a helyen, ahol Jézust keresztre feszítették, és ahol a császár anyjának, Helénának sürgetésére magát a keresztfát megtalálták. Ekkortól kezdve a jeruzsálemi keresztények és zarándokok hódolattal járultak a kereszt-ereklyéhez, és azt megcsókolva fejezték ki hálaadásukat a megváltásért. A 7. században Khosroes perzsa király elrabolta a keresztet; de Heraclius római császár legyőzve őt visszaszerezte, és a Kálvárián épült bazilikába vitette az ereklyét. Később e keresztből apró szilánkokat kértek és kaptak egyes helyi egyházak, először (a legnagyobbikat) Konstantinápoly. A Kereszt tisztelete mind a keleti, mind a nyugati egyházban elterjedt: a hívek csodálattal és szeretettel szemlélték, s kérték védelmét. A Kereszt liturgikus ünneplése mindenekelőtt a Nagypéntekhez kapcsolódott, de később a Kereszt két saját ünnepet is kapott: a korábbi szeptember 14-én volt (a Szent Kereszt felmagasztalása), a későbbi május 3-án (a Szent Kereszt megtalálása).

A Kereszt-tisztelet korszakai jól tükröződnek az ünnepi énekekben. A legrégebbiek a Krisztushoz szólnak, hálát adnak a megváltásért és dicsőítik a keresztet, mint a megváltás eszközét. Egy másik énekcsoport Nagy Konstantin történetét mondja el, akinek a társ-császárral való sorsdöntő csatája előtti éjszaka látomás adta tudtul, hogy „e jelben győzni fogsz”. A császár keresztalakú hadijelvényeket készíttetett, és a csatát valóban megnyerte. Helyet kapott az énekek között az az elbeszélés is, mely szerint a Kálvárián három keresztet találtak; úgy tudták meg, melyik volt Krisztusé, hogy azokat egy halotthoz érintették, ki az egyik érintésére életre támadt. Egy későbbi legenda szerint a jeruzsálemiek elrejtették az ereklyét, és vezetőjük (aki a Júdás nevet viselte), csak Heléna királynő parancsára mutatta meg a rejtekhelyet. Az énekek harmadik csoportja a kereszt jelét magasztalja, és annak védelmét kéri. A Szent Kereszt tisztelete az egész zenetörténetre hatással volt. Így tematikus lemezünk egyfajta keresztmetszete a liturgikus ének történetének.

Dicsőítő énekeket találunk róla a keleti egyház régi liturgiájában, nyugaton pedig először a nagypénteki szertartásrendben. Az ólatin rítusok (beneventán, órómai, milánói) archaikus dallamokkal kapcsolódnak e szövegekhez (belőlük válogat a hanglemez 1-3. tétele). A beneventán rítusban ugyanazok az énekek görögül is, latinul is elhangzanak.

A második tételcsoport a Szent Kereszt ünnepének régi misetételeiből válogat. Az Introitushoz (Bevonulási énekhez) egyes francia forrásokban kommentáló tropusokat is fűztek (5. sz.), az allelujához pedig szinte mindenütt – a helyi egyházra jellemző – verses sequentiákat csatoltak (6. sz.). A Felajánlási éneket a 12-13. századi hosszú verzusokkal bővítve énekelték, ezzel az egész mise legnagyobb szabású műfaját alakították ki (8. sz.).

A harmadik tételcsoport egy középkori kuriózum. A római egyház szokásától eltérően olyan misetételek is létrejöttek (talán a kelta egyházakban), melyek nem bibliai szövegeket dolgoztak fel, hanem a legendák anyagából merítettek. Az Introitus még a zsoltárverset is ilyen részlettel helyettesíti; az offertorium rendkívüli hosszúságával és a gregoriántól elütő dallamstílusával kelt figyelmet (12. sz.). A hozzájuk csatolt Áldozási ének is magyarországi ritkaság (13. sz.) A negyedik tételcsoport a gregorián késői korszakából szemezget, magyar kódexek anyagát felhasználva. Először egy hosszú antifonát hallunk, melyhez egyedül álló módon verzus és részleges visszatérés kapcsolódik (15. sz.).

A 16. sz. responzórium furcsa, modern dallama után egy rövid antifona-ciklus a kereszt megtalálásának legendáját adja elő tömörített formában (18. sz.) Az itt énekelt szövegeket (sok más, népszerű tétellel, pl. a Vexilla Regis himnusszal együtt) zeneszerzők hosszú sora dolgozta fel több szólamban a 13. és 20. század között. Az egyes ciklusokat ilyen polifon művekkel választottuk el egymástól. Az ólatin rítusok korában a többszólamú ének természetesen még ismeretlen volt; de a három tételes ciklust ezért a korai polifóniából vett tétellel zárjuk (Dunstable, 4. sz.). A továbbiakban reneszánsz motetták következnek, egy Gomberttől (aki Josquin de Pres tanítványa volt, 7.pl.4), két tétel Clemens non Papa-tól (műve a 16. század közepének fejlett, dús hangzású polifóniájának jó példája 10, 14. sz.), végül két rövid, klasszikus tétel Palestrinától (17, 19. sz.).

Dobszay László

Az egyszólamú tételek forrásai:
Paleographie Musicale XIV. Solesmes, 1995, pp. 174–176. (1. sz.)
Órómai Antiphonále, 12. század, Roma, Biblioteca Apostolica Vaticana Archivio S.Pietro B 79. (2. sz.)
Antiphonale Missarum juxta ritum Sanctae Ecclesiae Mediolanensis; Romae, 1935. (3. sz.)
Apt-i Tropárium, lásd Monumenta Monodica Medii Aevi III. (5. sz.)
St. Yrieix-i Graduale, 11. század, Paris, Bibliothèque Nationale Cod. 903. (5. és 8. sz.)
York-i Graduale, 15. század, Oxford, Bodleian könyvtár MS. Lat. liturg. b. 5. (6. és 9. sz.)
Ravennai Graduale (Forlimpopoli), 11–12. sz. Modena, Archivio Capitulare Ms. O.I.7. (12. sz.)
Pozsonyi Antiphonále, 15. század, Bratislava/Pozsony, Knauz 2. (15. sz.)
Futaki Ferenc Graduáléja, 15. század, Isztambul, Topkapi Sarai, Deissmann 68. (13. sz.)
Isztambuli Antiphonále, 14. század, Isztambul, Topkapi Sarai Deissmann 42. sz. (16 és 18. sz.)