Szerző/Előadó:Végh Sándor, Camerata Salzburg
 Cím:Végh conducts Schubert
(P) 2016 
Diapason d'or
Végh életében Schubert zenéje különleges szerepet töltött be, mélységes tisztelettel fordult felé, és nagyon sokat foglalkozott vele. Schubert kamarazenéjét, köztük vonósnégyeseit gyakran játszotta, a B-dúr és az Esz-dúr zongorástriót és a C-dúr vonósötöst többször is Pablo Casals kamarapartnereként. A Camerata Salzburg élén Schubert összes szimfóniáját vezényelte, s a nyolc szimfónia közül a négy utolsó már eddig is elérhető volt CD-ken a Camerata Academica előadásában, élükön dirigensként Végh Sándorral. Közülük a „Nagy” C-dúr szimfónia – melynek elvezénylésével az idős mester ifjúkori vágya vált valóra – a BMC Records Végh Magyarországon című kiadványán is helyet kapott. Az első négy szimfónia viszont, melyeket Schubert 1813 és 1816 között komponált, eddig nem voltak elérhetőek Végh Sándor vezényletével. A jelen összeállításban hallható, eddig kiadatlan felvételeket a Kölni Filharmónia koncerttermében rögzítették a Camerata Academica Schubert-ciklusán, melynek keretében 1996. május 26-a és június 2-a között a szerző összes szimfóniája megszólalt.


CD 1

Schubert: I. szimfónia, D-dúr, D. 82
01. I. Adagio – Allegro vivace
10:14
02. II. Andante
7:57
03. III. Menuetto. Allegro – Trio
4:52
04. IV. Allegro vivace
6:07



Schubert: II. szimfónia, B-dúr, D. 125
05. I. Largo – Allegro vivace
10:37
06. II. Andante
9:19
07. III. Menuetto. Allegro vivace – Trio
3:20
08. IV. Presto
5:59

CD 2

Schubert: III. szimfónia, D-dúr, D. 200
01. I. Adagio maestoso – Allegro con brio
11:02
02. II. Allegretto
5:51
03. III. Menuetto. Vivace – Trio
4:00
04. IV. Presto vivace
6:55


Schubert: IV. ("Tragikus") szimfónia, c-moll, D. 417
05. I. Adagio molto – Allegro vivace
12:20
06. II. Andante
11:10
07. III. Menuetto. Allegro vivace – Trio
3:26
08. IV. Allegro
7:37

Összidő: 120: 52
Előadók
Camerata Salzburg
Vezényel: Végh Sándor
Produkciós adatok:
A felvételeket a WDR készítette a Kölni Filharmónia koncerttermében 1996. május 26-27-én és 30-án.
Gyártásvezető: Christoph Held
Zenei rendező: Klaus-Dieter Harbusch
Felvétel: Reinhold Nickel, Bardo Kox
Borító: Huszár László / Greenroom

Producer: Gőz László
Label manager: Bognár Tamás

A lemez az WDR-rel együttműködésben, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.


Az album anyaga az alábbi oldalon digitális formában is megvásárolható:


Dalok.hu Dalok.hu - CD 1 / CD 2

Roger Knox - theWholeNote (en)
BBC Music Magazine (en)
Graham Rickson - theartsdesk.com (en)
Richard Kraus - MusicWeb International (en)
Jonathan Woolf - MusicWeb International (en)
Georger Zeisel - Diapason (fr)
Franpi Barriaux - SunShip (fr)
José Antonio Cantón - Scherzo (pdf) (es)
Tiago Manuel da Hora - Xpressing Music (por)
Łukasz Kaczmarek - Muzyka21 (pdf) (pl)
Robert Ratajczak - Long Play (pl)
Czékus Mihály - HFP (hu)
Kovács Ilona - Gramofon (hu)
Sipos Róbert - Kulturfilter online (hu)
Komlós József JR - Alföldi Régió Magazin (hu)
szabói - Papiruszportal (hu)

Kattintson a képre a nagyobb felbontásért!Schubert nyolc szimfóniája közül a négy utolsó a Capriccio kiadó CD-in (Capriccio CD 10535, 10503) már eddig is elérhető volt a Camerata Academica előadásában Végh Sándor vezényletével – köztük a méltán híres h-moll (D. 759) „Befejezetlen” és a „Nagy” C-dúr (D. 944) Szimfónia. Ez utóbbiból – melynek elvezénylésével az idős mester ifjúkori vágya vált valóra – egy egyedülálló felvétel a BMC „Végh Magyarországon” (BMC CD 194) kiad- ványán is helyet kapott. Az első négy szimfónia viszont, melyeket a szerző 1813 és 1816 között komponált, eddig nem voltak elérhetőek Végh Sándor vezényletével.

A jelen összeállításban hallható, eddig kiadatlan felvételeket a Kölni Filharmónia koncerttermében rögzítették a Camerata Academica Schubert-ciklusán, melynek keretében 1996. május 26-a és június 2-a között a szerző összes szimfóniája megszólalt.


Végh Sándor élete

Végh Sándor – hegedűművész, kamarazenész, dirigens és tanár –, a XX. század egyik legjelentősebb muzsikusa Kolozsvárt született 1912. május 17-én. 12 évesen felvételt nyert a budapesti Zeneakadémiára, ahol Zsolt Nándor, majd Hubay Jenő növendéke volt, kamarazenére Weiner Leó és Waldbauer Imre tanította. Egy évig zeneszerzést is tanult Kodály Zoltánnál.

1929-ben Reményi-díjat nyert, 1931-ben kapta meg diplomáját a Zeneakadémián, és ugyanekkor Hubay-díjban is részesült. Első vonósnégyesét, az Új Magyar Vonósnégyest 1935-ben alapította meg. 1936-ban több európai városban – így Budapesten és Bécsben, valamint az Új Zene Nemzetközi Társaságának fesztiválján Barcelonában – Végh együttese mutatta be Bartók V. vonósnégyesét. A bemutatók előtt maga a szerző is többször foglalkozott a pá- lyája elején álló kamaraegyüttessel, és a próbák során igen jó munkakapcsolat alakult ki Végh és Bartók között, ami a későbbiekben is megmaradt.

Második vonósnégyesét 1940-ben alapította. A Végh-kvartett 1946-ban részt vett a Genfi Nemzetközi Zenei Versenyen, ahol a zsűri egyhangú döntéssel nekik ítélte az első díjat; ezzel kezdetét vette az együttes három évtizeden átívelő világkarrierje. Végh Sándor a versenyt követő években Franciaországban, majd Svájcban és Németországban élt, végül élete utolsó évtizedeiben Ausztriában, Salzburgban talált otthonra.

Végh a század legkiválóbb muzsikusaival zenélt együtt. Fellépett többek között Dohnányi Ernő, Fischer Annie, Mieczysław Horszowski, Wilhelm Kempff, Rudolf Serkin, Yehudi Menuhin kamarapartnereként. Pablo Casalsszal hosszú éveken át játszott együtt a legendás csellista Prades-i fesztiválján. 1964-ben az olaszor- szági Cervóban Végh megalapította saját kamarazenei fesztiválját, mely mind a mai napig megrendezésre kerül, és amelyen az elmúlt majd öt évtized során számos világhírű muzsikus lépett fel.

Végh egész életében kiemelt fontosságot tulajdonított annak, hogy a felnövekvő generációknak továbbadja tudását. 1941–46-ig a budapesti, majd később a baseli, freiburgi, düsseldorfi és salzburgi zeneakadémiákon vezetett hegedűosztályt, és számos mesterkurzust is tartott a világ különböző pontjain. 1972-ben a dél-angliai Cornwallban, Prussia Cove-ban létrehozta az International Musicians Seminart, mely mesterkurzus a mai napig híven őrzi Végh zenei örökségét.

Húsz évvel a Végh-kvartett megalapítása után, feltehetően 1961-ben hozta létre volt növendékeiből a Végh Sándor Kamarazenekart az akkor már nagy hírnévnek örvendő muzsikus. Az együttes 1961 őszén Svájcban és Németországban turnézott, 1962-ben és 1963-ban a Prades-i Fesztiválon, majd 1964-ben Cervóban is fellépett. Anyagi nehézségek miatt azonban a zenekar hamarosan kénytelen volt befejezni tevékenységét.

Dirigenssé válásában Végh a döntő impulzust az egyesült államokbeli Marlborói Zenei Fesztiválon kapta, ahol pályájuk elején álló kiváló fiatalok kamarazenéltek hírneves muzsikusokkal, és a résztvevők alkalmi zenekart is alkottak. Végh négy alkalommal, 1974-től 1977-ig vett részt a Marlborói Fesztiválon, és mind a négy évben vezette a zenekart, amelyben ezekben az években olyan, később világhírűvé vált muzsikusok is játszottak, mint Kim Kashkashian, Yo-Yo Ma, Mischa Maisky és Shlomo Mintz.

Élete utolsó két évtizedében Végh Sándor művészi tevékenységében egyre inkább a dirigálás került előtérbe. Ezekben az években Végh változatlanul koncertezett hegedűművészként is, míg aztán időskori ízületi problémái miatt le nem kellett tennie a vonót. A Camerata Academica kamarazenekart Végh 1978-tól egészen 1997-ben bekövetkezett haláláig vezette, ám a salzburgi együttes mellett időről időre más zenekarokat is vezényelt, így többek között az Európai Kamarazenekart, a Berlini és Bécsi Filharmonikusokat, valamint a Bécsi Szimfonikus Zenekart.

Művészetének elismeréseképp Végh számos kitüntetést és díjat kapott, többek között a Brit Birodalom Érdem- rendjét (Honorary Commander of the Most Excellent Order of the British Empire, 1989), a francia Művészeti és Irodalmi Érdemrend Lovagi fokozatát (Chevalier de l’Ordre des Arts et des Lettres, 1989), az Osztrák Tudomá- nyos és Művészeti Érdemrend I. osztályát (Österreichisches Ehrenkreuz für Wissenschaft und Kunst I. Klasse, 1992).Magyarországon megkapta a Magyar Népköztársaság Aranykoszorúval díszített Csillagrendjét (1987), a Pro Cultura Hungarica díjat (1995) és a Budapest Díszpolgára címet (1995). A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis- kola tiszteletbeli tanárává fogadta (1992), a Végh-kvartettel pedig Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjban részesült (1989).


Végh Sándor és a Camerata Academica

A Camerata Academica Salzburg kamarazenekart az 1951/52-es évadban alapította Bernhard Paumgartner a salzburgi Mozarteum tanáraiból és diákjaiból. A zenekar rövid idő alatt jelentős ismertségre tett szert: állandó meghívottja lett a Salzburgi Ünnepi Játékoknak, s hosszú éveken keresztül olyan kiváló művészek voltak az együttes visszatérő szólistái, mint Clara Haskil és Anda Géza. A hatvanas években a zenekar idősödő vezetője mellett több dirigens is megfordult a Camerata élén.


Cimbalmok1978-ban Végh Sándor vette át a salzburgi Camerata Academica vezetését. Az ezt követő majd’ két évtizednyi közös munka során az együttes virágkorát élte, s a világ legjobbjai közé került. Számta- lan külföldi vendégszereplés mellett 1983-tól a zenekar ismét rendszeres vendége lett a Salzburgi Ünnepi Játékoknak. Végh, miután átvette az együttes vezetését, lassanként az egész zenekart lecserélte, egyedül a nagy- bőgőst hagyta meg. A Camerata hangzásvilágában meghatározó volt, hogy vonósai jellemzően Végh-tanítványok voltak. Ennek eredményeképp egy olyan egyöntetű vonóshangzás és stílusegy- ség jött létre, mely egyedülálló volt a maga nemében. „A Camerata számomra hangszer, tagjai lelkem minden rezdülését megérzik. Igen sok örömet adnak.” – vallotta Végh egy interjúban. A Camerata eleinte kis létszámú vonószenekarként működött, amely legfeljebb két oboával és két kürttel egészült ki. Később az együttes létszáma gyarapodott, a fúvóskarban nem egyszer neves szólisták is boldogan fellépést vállaltak.

Salzburgi zenekar lévén a Camerata kiemelt figyelmet szentelt Mozart életművének. Végh számos Mozart-művet játszott lemezre zenekarával, a divertimentók és szerenádok felvétele Grand Prix du Disque díjat nyert. Végh Mozart-interpretációit rangos elismerésekkel jutalmazták, megkapta többek között Salzburg városa és a bécsi Mozart Egyesület arany medálját. A zenekar gazdag, változatos repertoárjában megtaláljuk továbbá Bach, Bartók, Beethoven, Berg, Brahms, Dvořák, Haydn, Mendelssohn, Schönberg, Schubert, Stravinsky, Veress, Weiner, Wolf és mások műveit is. Végh Sándor nem a szó szokásos értelmében volt karmester. A Camerata olyan volt kezei alatt, akár egy többszörösére növelt vonósnégyes. Nagyon sok próbát tartott, és aprólékos munkával dolgozta ki a műveket. A zenekar gyakran még az ő érkezése előtt elkezdte a munkát, de elég volt, hogy belépjen az ajtón, az együttes máris egészen másképp szólt. A Camerata tagjai mesélik, hogy Végh rendkívül inspirálóan hatott rájuk; a jelenléte olyan erős volt, hogy képtelenség volt más módon zenélni, mint ahogy ő azt elképzelte és sugározta. Elég volt egy pillantás, egy mimika, egy gesztus, egy mozdulat, és minden a helyére került.

Lőwenberg Dániel