Szerző/Előadó:Márkos Albert
 Cím:Hang hangba hull és hangot kerget...
(P) 2012 
A Hang hangba hull és hangot kerget című zenemű a Nobel-díjas lengyel költő és író, Czesław Miłosz születésének századik évfordulója alkalmából született. A darabban Czesław Miłosz verseiből és esszéiből való részletek hangoznak fel lengyelül és magyar fordításban.


01. A hetvenéves költő (részlet)
12:11
02. Társnőm a bűnben
4:44
03. Példázat
7:52
04. Mind, ami nagy volt...
7:08
05. Issa völgye (részlet)
9:58
06. Oly keveset... (részlet)
13:15

Összidő: 55:13
Előadók
Maciej Adamczyk - vers-próza
Laborfalvi Soós Béla - ének

Accord Quartet:
Mező Péter - hegedű
Veér Csongor - hegedű
Kondor Péter - mélyhegedű
Ölveti Mátyás - cselló
Produkciós adatok:
Zeneszerző: Márkos Albert
Szövegek: Czesław Miłosz
Az irodalmi anyag szerkesztésében Pálfalvi Lajos irodalomtörténész és műfordító működött közre.

Czesław Miłosz works © 1955, 1962, 1974, 1984, by the Czesław Miłosz Estate. Minden jog fenntartva. Ezúton köszönjük Anthony Oscar Miłosznak, hogy a Czesław Miłosz művek felhasználásához hozzájárult.

A felvétel a Budapesti Bakáts téri Assisi Szent Ferenc plébániatemplomban készült a Café Budapest - Kortárs Művészeti Fesztivál keretében. (2011. október 8.)
Felvétel, keverés: Válik László, L. V. Hangstúdió, Budapest, www.lvhang.hu

A Budapesti Lengyel Intézet és a BMC Records koprodukciója




Borítóterv és design: www.bachman.hu

Partnerek:
Café Budapest – Kortárs Művészeti Fesztivál
Ferencvárosi Önkormányzat
Lengyel Könyvintézet

Producer: Gőz László
Label manager: Bognár Tamás

Köszönet Katarzyna Sitkonak, a budapesti Lengyel Intézet igazgatóhelyettesének, a mű megírására való felkérésért.
Márkos Albert


Az album anyaga az alábbi oldalon digitális formában is megvásárolható:


Dalok.hu Dalok.hu

Végső Zoltán - Élet és Irodalom (hu)

Kattintson a képre a nagyobb felbontásért!A Hang hangba hull és hangot kerget című zenemű a Nobel-díjas lengyel költő és író, Czesław Miłosz születésének századik évfordulója alkalmából született. A darabban Czesław Miłosz verseiből és esszéiből való részletek hangoznak fel lengyelül és magyar fordításban.

Márkos Albert nagy alkotói szabadsággal, a hagyományos kronologikus, biográfiai kódot figyelmen kívül hagyva építette fel a művet, mely zenei és nyelvi játékból, improvizációból és a zenetörténet néhány nagy alkotóját idéző villanásból álló ötvözetet képez. A zenei szövet, ív következetes és következetlen, logikus és illogikus.

A fiatal zeneszerzőt a kortárs zene és az irodalom közti együttműködés olyan emlékezetes példái ihlették, mint Kurtág György Kafka-töredéke (1986), illetve Samuel Beckett Szöveg és Zene című rádiójátéka.






SZÖVEGEK / TEKSTY


A HETVENÉVES KÖLTŐ
(részlet)

A hittudomány jó értője, te,
Ki otthonos ég és mélység között is,
Kinek reményben telt az élete:
Hogyha a könyvek titkaira rányitsz,
Lehet végső megértés kezdete.

Mert valóban nagy megaláztatás ez,
Már nem is ünnep a gondolkodás.
Lejössz a házakhoz, akár egy vátesz,
És azok hajóként úsznak tovább
A semmibe, s menetrendjük lóvá tesz.

Elülsz tavernákban bor mellett,
A lármában találsz csak örömöt,
Hang hangba hull és hangot kerget,
Ahogy a wurlitzer zörög.
Ki gondolhat itt végig bármi elvet?

Örvendezni tanít téged a föld
Bánata, és a bájital hatása
Varázserővel csap a szívre föl,
A nagyböjti önvizsgálat szokása,
Akár a megbocsátás, tündököl.

Falánk, könnyelmű és mohó,
A haláltól nem kéne menekülnöd?
Ámuldozva futsz, földi álmodó.
Ki az, ki a test színházába küldött?
Ott nincsen pontos óramutató.

Fordítás: Vörös István (Nieobjęta ziemia, 1984)


CH. ATYA ÉVEK MÚLTÁN (részlet)

... társnőm a bűnben,
almafa Évája a Gyönyörök Kertjében.

Szerettem a melled, a hasad és a szád,
Hogyhogy más vagy, ha ilyen azonos?

Kitüremkedés és bemélyedés kiegészítik egymást,
De érzéseink és gondolataink hasonlók?

Szemünk ugyanúgy, fülünk ugyanúgy lát és hall,
Tapintásunk a földi valót egyként kitapintja?

Nem az egy, hanem a kettő, nem a kettő, hiszen az egy,
Én, a másik, ezáltal lehetek tudatában magamnak.

Fordítás: Vörös István (Nieobjęta ziemia, 1984)


PÉLDÁZAT

Továbbadom, amit Meader mesélt, erkölcsi tanulságul.
Bosszantotta egy grizzly-medve, de olyan pimaszul-gonoszul,
Hogy az ereszre felaggatott karibu-húst is elragadta.
És nemcsak az embert vette semmibe, a tűztől sem félt.
Az egyik éjjel aztán döngetni kezdte az ajtót,
S mancsával betörte az ablakot, úgyhogy Meaderék
Puskával gubbasztva feküdtek és várták a hajnalt.
Másnap estefelé jött vissza. Meader közelről
Lőtt, a bal lapockája alá. Szökellés, futás,
De nem is futás: hurrikán, mert még a szíven talált
Grizzly is, ahogy Meader mondja, rohan, míg el nem dől.
A nyomokat követve rátalált, és akkor értette meg,
Mitől viselkedett oly furcsán az állat:
Pofáját félig szétmarta a tályog és a fogszú.
Fogfájás, hosszú évekig. A titokzatos gyötrelem,
Mely gyakran sarkall minket értelmetlen tettre,
S vak bátorságot önt belénk, mert már minden mindegy,
Míg kijövünk a rengetegből, s nem mindig azt remélve,
Hogy meggyógyít bennünket egy égi fogorvos.

Fordítás: Bojtár Endre (Gdzie wschodzi słońce i kędy zapada, 1974)


MIND, AMI NAGY VOLT...

Mind, ami nagy volt, látszik, mily csekély volt.
Mint réz a hótól, fakult sok királyság.

Mi lenyűgözött, nem nyűgöz le többé,
Mennybéli földek forognak s ragyognak.

A folyó partján, elnyúlva a fűben,
Úsztatok, mint rég, fakéreg-hajókat.

Fordítás: Tandori Dezső (Król Popiel i inne wiersze, 1962)


ISSA VÖLGYE (részlet)

A Tavak Országának leírásával kell kezdenem, ahol Tomasz lakott. Európa ezen tájait sokáig jég borította, és máig megőriztek valamit az Észak ridegségéből. A talaj homokos és köves, a rozs, a zab és a len terem meg benne. Ezért nem irtották ki az erdőket, amelyek kissé megszelídítik az egyébként zord éghajlatot, és felfogják a Balti-tenger szeleit. Az erdők jellegzetes fája az erdei fenyő és a lucfenyő, nem ismeretlen a nyír, a tölgy és a gyertyán se; bükk mutatóban se akad, ennek elterjedési határa délebbre húzódik.

Az ember itt vég nélkül járhatja az erdőt, szeme soha nem unja el a látványt, mert mint az ember lakta városoknak, a fák társadalmának is megvannak a maga jellegzetes sajátosságai, az erdők szigeteket, zónákat, szigetvilágokat alkotnak, hellyel-közzel felbukkan egy keréknyomokat őrző, homokos út, egy erdészház, egy hajdani kátrányfőző műhely, amelynek romos kemencéjét már-már benőtte az erdő. És mindig akad egy domb, amelyről rálátni egy tó égszínkék tükrére, a vízen alig észlelhető fehér folt, egy kontyosbúvár; a sás fölött vadkacsafüzér vonul. A mocsarakban vízimadarak hada tenyészik, a tavasszal fakó égboltot sorozatban tölti be a surrogás, a szalonkák sur-surrja – ilyen hangot hallat a farktollaik között fütyörésző levegő, miközben egyhangú akrobatamutatványaikkal, e násztánccal vannak elfoglalva. A nyírfajdok gyér durukolása és bugyogása – mintha a távoli horizont forrna e bugyogó hangot hallatva –, az ezernyi béka kuruttyolása a réteken (a békák mennyiségétől függ a viskók és csűrök tetején fészkelő gólyák száma), ezek a tavasz jellegzetes hangjai, a tavaszelőé, amikor a hirtelen beköszöntő olvadás után kinyílik a gólyahír és a boroszlán – aprócska lilás-rózsaszínű virágok a még csupasz bokrokon. Két évszak csodálatos ebben az országban, mintha mindkettőt neki teremtette volna az Isten: a tavasz és az ősz – a hosszú, általában derűs ősz, amelyet betölt az ázó len illata, a tilolók visszhang-távolból hallatszó kopogása. A libákat ilyenkor elfogja a nyugtalanság, suta szárnycsapkodásokkal vad társaik, a magasból kiáltozó ludak után akarnak eredni; megesik, hogy valaki tört szárnyú gólyával tér haza, s az megmenekül a haláltól, amelyet a Nílusig repülni képtelen útitársra szabnak ki csőrükkel a törvény őrei; azt rebesgetik, hogy egyik-másik portáról malacot lopott a farkas; az erdőkből vadászkutyák kórusa hallatszik: szoprán, basszus és bariton hangon csaholnak futtukban, a vadat űzve, s már hangjuk színezete elárulja, hogy nyúl vagy őz nyomát követik-e.

Az állatvilág változatos, még nem egészen északi. A hófajd nem ritkaság, de fogoly is van. A mókus téli bundája szürkés árnyalatú, de nem egészen szürke. Két fajta vadnyúl van – a közönséges vadnyúl, amely télen-nyáron ugyanolyan; a másik a fehér nyúl, változtatja a szőre színét, és ember legyen a talpán, aki észreveszi a hóban. E két faj együttes jelenléte bizonyára sok fejtörést okoz a tudósoknak, különösképp, hogy a vadászok állítása szerint a közönséges vadnyúlnak is két változata van: mezei és erdei, mely utóbbi időnként kereszteződik a fehér nyúllal.

Errefelé még a közelmúltban is mindent, amire csak szükség van a háznál, a két kezükkel állították elő az itteniek. Az emberek vastag vászonból készült ruhában jártak, a vásznat az asszonyok kiterítették a fűre, locsolgatták, hogy kifehéredjék a napon. Késő ősszel, a mesék és dalok évszakában a rokkapedál kimért kopogásának kíséretében szálat húztak a birkagyapjúból az asszonyujjak. E szálból szőtték a kelmét a házi szövőszékeken, s ki ki féltékenyen őrizte az egyes minták titkát: a fenyős, a hálós mintáét, a felvető és a keresztszál színárnyalatáét. A kanalat, a dézsát és a háznál szükséges egyéb alkalmatosságokat maguk faragták, beleértve a facipőt is. Nyáron hársfaháncsból font bocskort viseltek.

A házakat itt fából építik, és nem szalmával, hanem zsindellyel fedik. Minden portán egy gémeskút — villás farúdra helyezett, s egyik végén nehezékes gerendára lógatott vödörrel húzzák fel a vizet a kútból. A háziasszonyok büszkesége a kapu melletti kiskert. Dália és mályva nyílik e kiskertekben: magasra szökik a fal tövében, s nemcsak a földet díszíti, hanem a kíváncsi tekintetek elől is megvéd.

Az általános kép felvázolása után most térjünk át az Issa völgyére, amely sok szempontból kivétel a Tavak Országában. Az Issa fekete, lusta folyású, mély vízű folyó, partját benőtte a fűz; tükrét helyenként teljesen beborítják a vízililiom levelei; a két partját szegélyező szelíd dombokon rétek és termékeny szántók húzódnak.

E folyóvölgyet az országban szinte ismeretlen fekete földdel, buja gyümölcsösökkel áldotta meg az Isten, s talán azzal is, hogy elzárta a külvilágtól, és lakosai soha nem érezték kellemetlennek ezt az elszigeteltséget. Az itteni, az átlagosnál gazdagabb falvak vagy a folyó mentén futó, egyetlen út mellé vagy feljebb, a teraszos dombhátakra épültek, esténként onnét néznek le ablakaik fényével a tájra, amely rezonátorként erősíti fel a kalapácsolást, a kutyaugatást, az emberi hangokat.

Fordítás: Fejér Irén (Dolina Issy, 1955)


Töredékek a Metafizikai pauza) című kötetből:

Téli hajnal Párizsban, a kávé megégette a számat,…
… öregszik a test, múlik a fiatalság, ó,…
Három szó. A világ gyönyörű.
A szél elül, épp, mikor irányát váltja

Fordítás: Mihályi Zsuzsa és Pálfalvi Lajos


OLY KEVESET... (részlet)

Oly keveset mondtam.
Rövidek a napok.

Rövidek a napok.
Rövidek az éjek.
Rövidek az évek.

Oly keveset mondtam,
Nem jutott rá időm.

Szívem belefáradt
Az elragadtatásba,
A kétségbeesésbe,
A buzgóságba,
A reménykedésbe.

Meztelenül hevertem
Lakatlan szigetek partjain.

S most nem tudom,
Mi volt itt igazi.

Fordítás: Kerényi Grácia (Gdzie wschodzi słońce i kędy zapada, 1974)