Szerző/Előadó:Schola Hungarica / Dobszay / Fehér
 Cím:Trident utáni gregorián ének Magyarországon
(P) 2012 
A gregorián ének helyzetében a 16. század közepén Európában is, Magyarországon is fordulat következett be. Bár a tridenti zsinat a zenével alig foglalkozott, azzal, hogy az egész kontinensre egységes liturgiai szövegeket állapított meg, áttételesen a zenére is hatást gyakorolt.


Dominica II in Adventu / Ádvent II. vasárnapja
01. I
2:47
02. II
1:15
03. III
1:13
04. IV
1:22
05. V
2:45
06. VI
0:48
07. VII
2:31


Nativitas Domini, missa in aurora / Karácsony, hajnali mise
08. I
2:46
09. II
1:22
10. III
0:44
11. IV
1:13


Epiphania / Vízkereszt
12. I
1:58
13. II
1:44
14. III
0:41
15. IV
0:43


Dominica III post Pascha / Húsvét utáni III. vasárnap
16. I
2:24
17. II
1:14
18. III
0:51
19. IV
2:07
20. V
0:53


Dominica V post Pascha / Húsvét utáni V. vasárnap
21. I
2:56
22. II
1:07
23. III
1:20
24. IV
1:48


Dominica XVIII post Pentecosten / Püskösd utáni XVIII. vasárnap
25. I
2:40
26. II
1:10
27. III
0:37
28. IV
1:24


Dominica XXII post Pentecosten / Pünkösd utáni XXII. vasárnap
29. I
2:07
30. II
1:22
31. III
0:30
32. IV
1:23


In festo Sancti Pauli Eremitae / Remete Szent Pál ünnepe
33. I
2:01
34. II
4:35
35. III
2:21
36. IV
3:34
37. V
0:47
38. VI
2:00

Összidő: 65:04
Előadók
Schola Hungarica

vezényel:
Fehér Judit (1, 3, 4, 6, 8-10, 12-14, 16-18, 21-32, 25-27, 29-31, 33, 35, 37)
Dobszay László (2, 4, 7, 11, 15, 19, 20, 24, 28, 32, 34, 36, 38)
Produkciós adatok:
Felvétel: Erdélyi Péter, sümegi ferences templom (Magyarok Nagyasszonya Ferences Provincia Ferences Rendház Sümeg), 2008. június – Külön köszönet a sümegi ferences közösségnek
Felvételvezető: Wilheim András
Keverés, editálás és mastered: Erdélyi Péter, Artfield Studio, Piliscsaba
Cover Art-Smart by GABMER / www.bachman.hu

Producer: Gőz László
Label manager: Bognár Tamás

Készült a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával


Az album anyaga az alábbi oldalon digitális formában is megvásárolható:


Dalok.hu Dalok.hu - _ 1 _ / _ 2 _

Komlós József Jr. - Alföldi Régió Magazin (hu)

Kattintson a képre a nagyobb felbontásért!Trident utáni gregorián ének Magyarországon

A gregorián ének helyzetében a 16. század közepén Európában is, Magyarországon is fordulat következett be. Bár a tridenti zsinat a zenével alig foglalkozott, azzal, hogy az egész kontinensre egységes liturgiai szövegeket állapított meg, áttételesen a zenére is hatást gyakorolt.

A tridenti szerkönyvek ugyan egy régi hagyományra mentek vissza, és nem voltak kötelezőek olyan egyházakra, melyeknek megvolt a maguk szintén ősi hagyománya, gyakorlatilag előbb-utóbb mégis mindenütt alkalmazták őket, s a helyi hagyományokat liturgiában is, zenében is elhagyták. Mivel azonban a zsinat a zenét nem írta elő, a 17. században igen sokféleképpen próbálkoztak a régi dallamokat úgy átalakítani, hogy azok a tridenti szövegekre is illeszkedjenek, meg a kor ízlésének is megfeleljenek. Mint hanglemezünk mutatja, Magyarországon is történt ilyen kísérlet.


De nem csak a tridenti zsinat miatt volt problematikus a hagyomány továbbfolytatása. A 16. század közepe után az egyházzenészek figyelme a többszólamúság felé fordult, ahol pedig nem volt hozzá elegendő jó énekes, ott beérték az újonnan készült verses népénekekkel. Ugyan továbbra is a gregorián éneket tekintették a liturgia saját részének, de legtöbb helyen megelégedtek annak elimádkozásával, vagy néhány tétel egyszerűsített dallamának eléneklésével. Ha ez így volt nyugaton is, mennyivel inkább érthető a török hódoltság idején szinte összeomlott magyar egyházban!

Érdekes kísérletet hajtottak azonban végre 1600 körül a magyarországi pálos szerzetesek. Ezt a rendet a 13. század végén Magyarországon alapították, és az esztergomi (központi magyar) liturgikus és zenei szokásokhoz sokáig mint saját rendi identitásuk jelzéséhez ragaszkodtak. Mikor, 1600 után áttértek az új római (tridenti) liturgiára, legalább zenei tekintetben meg akarták őrizni ezt a rendi jelleget, s ezért a római énekszövegeket ráapplikálták a saját, magyar hagyomány szerinti dallamaikra, ahol jónak látták, kissé egyszerűsítve is azokat. A régi gregoriánhoz hasonlítva barbár tett volt, de zenetörténetünkhöz hozzátartozik ez a repertoár, s ha úgy hallgatjuk, mint a késő reneszánsz vagy korai újkor zenei megnyilvánulását, akkor nem lehet tagadni, hogy dallamos, néhol szívhez szóló énekek keletkeztek ily módon.

Ez a kettős, történelmi és esztétikai érdekesség magyarázza, miért érdemes e repertoárt legalább egy kicsiny válogatás mértékéig hanglemezen is bemutatni. Forrásunk a sátoraljaújhelyi pálosok 1623-ban leírt, a mise énekeit tartalmazó karkönyve. Minden ünnephez három tételt közöl: a misét kezdő introitust, az alleluját, és az áldozási éneket (communiót). A két szélső tételben kevesebb a változás a középkorhoz képest, mert ezek szövege is többnyire megegyezik a korábbi hagyománnyal. Az igazán sajátságos alakzatokat az allelujákban találjuk: ezek általában régi minták alapján készült új kompozíciók, ugyanakkor a régi gregorián díszítmények helyébe rövidebb, ariozus dallammenetek lépnek.

A pálos graduálekönyv függelékében mise-ordináriumokat is tartalmaz. Első és utolsó ciklusunkban (mely a rend védőszentjének, Pál remetének ünnepi énekeit tartalmazza) ezekből is felvettünk néhány, az új ízlésvilágot jól példázó darabot.

Végül találunk a könyvben néhány olyan utólagos beírást, mely közismert latin kanciók (nem-liturgikus, latin énekek) négyszólamú letétjeit tartalmazza. Ezek számát kiegészíthetjük a közel azonos időből származó Eperjesi Graduálból (1635). Azok ugyan magyar nyelvű fordítások, de a latin eredetire világosan utalnak felirataik, s így más énekeskönyveinkből a latin szövegek könnyen beilleszthetők.

Dobszay László