Szerző/Előadó:Grencsó Open Collective with Lewis Jordan
 Cím:Local Time
(P) 2011 
élu - Citizen Jazz
Grencsó István teljesen ismeretlen volt számomra egészen két évvel ezelőttig. Zenéjét első alkalommal az Open Kollektívájával készített Szőttes fekete-fehérben című BMC lemezen hallottam. Az összeszokott együttes sodró ereje és lendületessége egycsapásra magával ragadott. 2010-ben a Jazzforum Budapesten, majd pár héttel később a Jazz!Brugge fesztiválon adott koncertjük egyaránt záloga volt a minőségnek.


01. Folyó felett, a híd alatt
10:49
02. Helyi idő
8:35
03. Lassan a testtel
5:59
04. At large
4:41
05. Led
4:55
06. Borítsunk fátylat
6:48
07. Jobb egyedül, mint külön
6:35
08. Sugar free
6:37
09. Pedal up
6:48
10. Lord I’m coming home (in memory of Albert Ayler)
5:51

Összidő: 67:43
Előadók
Lewis Jordan - altszaxofon, szöveg
Grencsó István - tenorszaxofon, basszusklarinét, duduk
Hans van Vliet - harsona, trombita, rap
Benkő Róbert - nagybőgő (bal oldal)
Hock Ernő - nagybőgő, basszusgitár (jobb oldal)
Miklós Szilveszter - dob
Produkciós adatok:
Kompozíciók: Grencsó István (1, 2, 3, 5, 6, 8), Lewis Jordan (4), Hans van Vliet (7), Rahsaan Roland Kirk (hangszerelte: Grencsó István - 9), W. J. Kirkpatrick (hangszerelte: Grencsó István - 10)
Szöveg: Lewis Jordan (1, 2, 6, 10); Hans van Vliet (9)
Felvétel: Glaser Péter, Star Track Studio, Budapest, 2010. szeptember 5-7.
Keverés és master: Erdélyi Péter, Artfield Studio, Piliscsaba
Fotó: Pörneczi Bálint
Artwork & design > www.bachman.hu

Producer: Gőz László
Label manager: Bognár Tamás


Készült a Nemzeti Kulturális Alap és az Artisjus Zenei Alapítvány támogatásával



Az album anyaga az alábbi oldalon digitális formában is megvásárolható:


Dalok.hu Dalok.hu


Jos Demol - Jazzhalo.be (en)
Franpi Barriaux - Citizen Jazz (fr)
Józef Paprocki - Multikulti Project (pl)
Gregorits János - Jazzma.hu (hu)
Kolozsi László - Revizor (hu)
Komlós József Jr. - Kecskeméti Lapok (hu)
Márton Attila - Magyar Demokrata (hu)

Kattintson a képre a nagyobb felbontásért!Grencsó István teljesen ismeretlen volt számomra egészen két évvel ezelőttig. Zenéjét első alkalommal az Open Kollektívájával készített Szőttes fekete-fehérben című BMC lemezen hallottam. Az összeszokott együttes sodró ereje és lendületessége egycsapásra magával ragadott. 2010-ben a Jazzforum Budapesten, majd pár héttel később a Jazz!Brugge fesztiválon adott koncertjük egyaránt záloga volt a minőségnek.

A zenekar teljesen egyedi felállásban, két bőgőssel játszik (Benkő Róbert, Hock Ernő). Utóbbi basszusgitárt is használ néhány speciális effekttel, ezáltal csavar is egy kicsit a zenekar hangzásán. Miklós Szilveszter dobossal kiegészülve ők hárman biztos alapot adnak a merész improvizációkhoz. Dave Wayne, a Jazz Review kritikusa így ír Grencsó Istvánról: „egyike azon képrombolóknak, aki rendkívül eleven, társadalmilag érzékeny zenét ír és ad elő, mely épp olyan forradalmi, mint bármi, ami New Yorkban történik”.

A lemezen hallható zene – a néhai Art Blakey kifejezését használva – igazi hard core jazz, egy csipetnyi blues-zal és kísérleti rockkal fűszerezve, de a tradícióhoz mindvégig hű marad.

Az album a melankolikus Over the River, Under the Bridge-dzsel indul, melynek intrójában a basszusgitár nyomorúságos hangulatot idéz. A basszusklarinét és harsona uniszónóban fúj, majd egy rövid trió-improvizációt (bőgő, basszusgitár, dob) követően felhangzik Lewis Jordan Poem for the Homeless [Vers a hajléktalanokhoz] című költeménye.

A címadó darab egy örömteli, zakatoló, erőteljes kompozíció, melyben Hock Ernő vonózik bőgőjén és Hans van Vliet olykor rendkívüli erővel fúj harsonájába. Nagyon szeretem, ahogy Jordan a verseit szavalja – Langston Hughes klasszikus Weary Blues (1958) című lemezét juttatja eszembe, melyen Charles Mingus is játszik. Ebben a számban Lewis a People I don’t Like [Akiket nem szeretek] című versét mondja el. Költészete könnyen eljut az emberhez és benne rejlik a kinyilatkoztatás ereje. Látható, hogy Lewis szeret a szavakkal játszani, de soha nem feledkezik meg valódi céljukról, ami a kommunikáció, az egymásra hatás és a megértés.

A rövid basszusklarinét szólóval kezdődő Take your Time gyöngéd sirám, a két bőgő megindító párbeszédével.

Az At Large Lewis Jordan szerzeménye, mely címét a „Music At Large” előadássorozatról kapta, ahol Jordan olyan táncosokkal, költőkkel, vizuális és színházi művészekkel dolgozott együtt például, mint Jimmy Biala, India Cooke, Lisle Ellis, Mark Izu, Jon Jang, Genny Lim, Donald Robinson vagy Grencsó István. A szaxofonok és a harsona zaklatott párbeszédével indul, majd egy monoton basszus dallam felett folytatják az improvizálást. Az ötletes dobolás a páratlan ritmusnak köszönhetően különleges színt ad a kompozíciónak.

A Led minden kétséget kizáróan a Led Zeppelin előtt tiszteleg. A bevezetőben egy töredék hangzik el a Dazed and Confused-ból a jellegzetes John Bonham ízzel, melyet Miklós játéka idéz. Utána fantáziadús improvizációk következnek. István tenorja rekedten visít.

A Let Bygones Be Bygones [Borítsunk fátylat] című szerzeményben Lewis Jordan ismét szaval, közben a bőgők van Vliet trombitájával beszélgetnek, különös mélységet adva a szövegnek. Ez a darab is a zenekar rendkívüli összehangoltságáról árulkodik.

Hans van Vliet Better Alone Than Apart című szerzeménye egy lendületes darab, néhány tempóváltással. A zenekarvezető egy gyönyörű szólót játszik dudukon (duplanádas, örmény eredetű hangszer), van Vliet pedig harsonáján nyújt kiemelkedőt.

A Sugar Free című bluesban Benkő Róbert adja meg a ritmust, Hock Ernő pedig basszusgitárjával álomszerű hangképeket fest.

A Pedal Up egy Rahsaan Roland Kirk (1936-1977) klasszikus rendkívül friss újrahangszerelése. A szaxofonszólóknak elsöprő a dinamikájuk, és ismételten a ritmusszekció képezi a témák gerincét, ezáltal a szólistáknak nincs nehéz dolguk.

Egy erőteljes szaxofonszólóval indul a Lord I’m Coming Home, William J. Kirkpatrick (1838-1921) himnuszának csodás feldolgozása, ami magában foglalja Lewis Old School című versét is. Méltó befejezése ennek a ragyogó lemeznek.

Jos Demol
Jazz’halo & Jazz!Brugge

Fordítás: Szabó Bálint


www.grencso.hu
www.lewisjordan.com




Lewis Jordan versei (A track címe)


Poem for the Homeless
(Over the River, Under the Bridge)

Those who have corners and nooks but no warmth,
Those who have blankets and pillows but no intimacy,
Those who are isolated when they’re not alone,
Those who are hungry after they eat,
Those who expect nothing from strangers,
Those who expect respect, from those they don’t respect,
Those who need more,
Those who want more and more,
Those who can’t find their way,
Those who don’t know the way,
Those who won’t see the way,
Those who stand in the way,

Come out of your shells, accessorized hells,
where you decorate your living quarters
with exotic hand-me-downs
you picked up somewhere in your travels,
out of where you trudge to any beat
that doesn’t rock the boat,
to where you return
without
daring to exchange
some of what’s outside for what’s inside,
some of what’s inside for the outside,
without
showing your heart

From each,
in the way, for life, one gives thanks,
To each,
—fill in the blanks



People I Don’t Like (Local Time)

people who don’t like me
people who like me for the wrong reasons

people who think they know all the answers
people who think they know all the questions

people who don’t need people
people who need people to use

people who refuse to find themselves
in someone else’s unhappiness
people who refuse to lose themselves
in someone else’s joy

people who gladly accept
whatever status quo has
people who gladly reject
what they have in common with me

are people
I like
to dislike

people I don’t like

people who don’t like me
people who like me for the wrong reasons

are people
I like
to dislike



April in Jelen (Let Bygones Be Bygones)

A song is a path:
As we go forward, we remember
and it lets us forget

It is not new
It is never old

There is heart in how we listen
There is meaning in what we hear

Van szív abban, ahogy hallgatunk
Van jelentése annak, amit hallunk

There are roots we stumble on
There are branches we stretch to reach

Here it opens up
There it grows dense

Here a bird sings
There wildlife runs

The sun is shining
But a cloud gets in the way

The cloud moves
We climb higher

In a rhythm we can live
In a melody we learn to breathe
Through sound we feel

At a moment’s notice
we are conscious of a stream
on which we float down
below the surface
above the trees
in between the rocks and hard places

We see life forming in
ways we can’t really describe



Old School (Lord I’m Coming Home)

I’m old school
I like it to have a rhyme and a reason
I like to know where one is
I like to slow dance

I’m old school
I believe in roots and powers
I believe in the value of place
I believe in carrying the one

I’m from the old school
you know, the one with all the broken windows,
textbooks from before the war
and real blackboards

I’m from the old school
I believe in starting with a clean slate
I believe in quiet time
I believe in snacks

I’m from the old school
I believe in not talkin out of turn
I believe in workin on it till I get it
I believe in raisin my hand

I’m from the old school
I believe in assembly
I believe in recess
I believe in physical education

I’m old school
I believe in reading between the lines
I believe in spelling things out
I believe in carrying the one

I’m old school
I like it to have a rhyme and a reason
I like to slow dance
I like to take it to the next level


Pedal Up
Lyrics by Hans van Vliet

laugh till you cry
live till you die
sleep till you wake
dance till you brake
speak till you rap
slash till you slap
jump till you drop
hip till you hop
spit till you splatter
it really doesn’t matter

dream till it’s real
show what you feel
slide till you slip
travel till you trip
move till you swing
drink till you sing
hitch till you hike
dodo what you like
breathe till you blow
it’s really just a blowshow

run till you fly
blow till you’re high
beat till you hit
stay till you split
drive till you stop
be till you bop
talk till you speak
flip till you freak
shout till you scream
it’s nothing but a daydream