Szerző/Előadó:Lüdemann / Boisseau / Terzic
 Cím:Rooms
(P) 2010 
Ez a trió a zenélés és a spontán módon létrehozott zene tiszta élvezetéről szól. Mindhárman szabadon kifejezhetjük magunkat a dallamokban és a rögtönzött szünetekben. Ezt a trió-felállást különösen szerencsés véletlennek tekintjük, és az első pillanattól kezdve varázslatos érzés volt együtt játszani...
Text des Beihefts

Notes musicales


01. Bel etage
1:03
02. To be or not to have (Roma 1)
5:22
03. Le Balaphon blanc et noir
5:01
04. Doux
5:16
05. Disturbed
2:50
06. Baby
6:07
07. Love Confessions (Roma 2)
5:39
08. Jukebox
6:37
09. Über den Selbstmord
4:46
10. Steine
3:13
11. Prinz
4:02
12. Orientierung
5:29
13. The Day you are here
3:42

Összidő: 59:15
Előadók
Hans Lüdemann - zongora, virtuális zongora
Sébastien Boisseau - nagybőgő
Dejan Terzic - dob, ütőhangszerek
Produkciós adatok:
Kompozíciók: Hans Lüdeman (2, 3, 4, 5, 6, 7, 10, 11, 12, 13); Dejan Terzic (8); Hanns Eisler (9); Hans Lüdemann, Sébastien Boisseau, Dejan Terzic (1)
Felvétel: Glaser Péter, Star Track Stúdió, 2010. április 14-17.
Keverés és master: Erdélyi Péter, Artfield Stúdió, Piliscsaba
Fotó: Huszti István
Artwork & design > www.bachman.hu


Producer: Gőz László
Label manager: Bognár Tamás

Készült a Goethe Intézet és a Budapesti Francia Intézet támogatásával.

Pascal Rozat - Jazzman / Jazz Magazin (fr)
Olivier Libellés - Mozaïc Jazz (fr)
Franpi - Sun Ship (fr)
Rolf Thomas - Jazzthing (ger)
Klaus Hübner - Jazzpodium (ger)
Thierry Giard - Culture Jazz (fr)
Jan-Jakob Delanoye - Kwadratuur (fl)
Zipernovszky Kornél - Gramofon (hu)
Czékus Mihály - Gondola.hu (hu)
Komlós József Jr. - Kecskenet.hu (hu)

Kattintson a képre a nagyobb felbontásért!Végigmegyünk egy folyosón – kinyitjuk az ajtókat, különféle tereket, visszhangokat, tágra nyíló ablakokat fedezünk fel. Vannak szobák, melyek kicsik, sötétek, ijesztőek, de vannak tágasak és világosak is. Néhány szoba modern, néhány pedig antik bútorzattal van ellátva. A borospincében válogathatunk a francia bordóik és a német rizlingek között, néhányat fel is vihetünk a konyhába míg készül a vacsora. S ott a kerti ajtó, amelyen keresztül a végső, határtalan nyílt térbe jutunk, hogy aztán vacsoránkat a szabad ég alatt fogyasszuk el. Hirtelen ott van velünk a kedvesünk, a családunk, a barátaink, s együtt ünnepeljük az éjszakát, a szerelmet és az életet.

Ez a trió a zenélés és a spontán módon létrehozott zene tiszta élvezetéről szól. Mindhárman szabadon kifejezhetjük magunkat a dallamokban és a rögtönzött szünetekben. Ezt a trió-felállást különösen szerencsés véletlennek tekintjük, és az első pillanattól kezdve varázslatos érzés volt együtt játszani.

Ez a bizonyos pillanat 2007 novemberében jött el, a LOFT „Die Kunst des Trios” (A trió művészete) című koncertsorozatának keretein belül. Először rádión, majd élőben is hallottam Dejan Terzicet és elbűvölt az a gyönyörű hangzás és érzékeny energia, ami belőle áradt. Ő szintén látott engem fellépni és mindketten úgy döntöttünk, hogy együtt fogunk dolgozni. Sébastien Boisseau-t a koncertszervező és jazz kritikus Hans-Jürgen von Osterhausen ajánlotta nekünk. Ez az óriási felfedezés az első próbától kezdve egészen a koncert végéig egy intuitív találkozáshoz vezetett, ami annyit tesz, hogy erőlködés nélkül, teljesen szabadon játszottunk.

Mivel mindhárman lázasan dolgoztunk más projekteken is, időbe telt, hogy újra találkozni tudjunk. Meghívást kaptunk az egyik legrangosabb európai jazz fesztiválra, a 2009-es Jazzdor-ra, Strasbourgba. Bognár Tamás, a BMC Records label managere látta és hallotta az előadásunkat és azonnal lemezszerződést ajánlott. Fél évvel később Budapestre jöttünk, s íme, itt a lemez.

Nem sokkal a lemezfelvétel előtt új ötleim voltak azokhoz a számokhoz, amiket a próbák és a felvétel során játszottunk. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a koncertekhez képest kevesebb szabad, improvizációs rész található a lemezen, de annál több a meghatározott forma és struktúra. A lemezfelvétel alatt az izlandi vulkán leállította a világ légiforgalmát. Én Philadelphiából (USA) jöttem, ahol ezt az évet töltöttem, Sébastien Nantes-ból (Franciaország), Dejan pedig Bernből (Svájc). Míg mi Budapesten voltunk, a körülöttünk lévő világ mondhatni működésképtelenné vált, és fogalmunk sem volt, hogyan és mikor tudunk hazamenni. Ez alatt az idő alatt Budapest olyannak tűnt számunkra akár egy sziget. Felejthetetlen élmény volt felvenni ezt a trió-lemezt, de az utána következő hazaút is, keresztül Európán, hosszú vonat- és autóutakon, s végül repülőn Philadelphiáig.



A zene:

Bel etage
Rövid részlet egy közös improvizációból – szoba szép kilátással. Ház Északkelet-Franciaországban – talán Nancy-ban? Az általam itt használt elektronikus hangokat a “virtuális zongorám” adja ki – a számítógépemen lévő, sampleként használt koncertzongora hangja ez, amit módosítani ill. használni tudok az akusztikus hangzás elnyújtására. Ez az egyetlen nem-akusztikus hang, amit – különböző variációkban - ezen a lemezen használok.

To be or not to have (Róma 1)
Ezt a kompozíciót nem sokkal a lemezfelvétel előtt írtam. A római Villa Massimóban lévő, rendkívül gyönyörű nagyzongorán improvizált gondolatok ihlették – egy mozaikpadlós szobában. A “virtuális zongora” adja a darab “billentyűk közti” negyedhangjait.

Le Balaphon blanc et noir (A fekete-fehér balafon)
Eredetileg a Trio Ivoire-nak készült, amely az afrikai balafont (nyugat-afrikai xilofon) és a zongorát egyesíti. A szerzemény alapötlete a fekete és fehér billentyűk találkozása. Mindegyik zenész bármikor szabadon ki-be mozoghat a G és a Gisz főhangok között. Ezen a felvételen a téma egy igen szabad és kalandos improvizáció kiindulási pontjául szolgál. Egy zsúfolt ház zsúfolt szobája Adjamé negyedben, Abidjanban (Elefántcsontpart).

Doux (lágy, édes)
Egy másfajta szerelmes dal, ami ennek a triónak készült. Ez a szoba egy üvegajtós, teraszos kúriában található.

Disturbed
Teljesen új szerzemény, a Perturbé szólódarabból jött létre. Rendkívül eltorzított sample zongorahangokat használ fel az érzelmek sötét oldalának kifejezéséhez. Ez lehet egy pincehelyiség vagy egy parkolóház, aminek zavaróan sok kijárata van.

Baby
Ennél a számnál is elektronikusan átdolgozott akusztikus zongorahangot használok.
Ez egy vázlat, ami rengeteg teret ad a bőgőnek és a dobnak, és a “csecsemősírásnak”. Ennek a szobának a fala rózsaszín és világoskék.

Love Confessions (Róma 2)
Egy újabb szerelmes dal, mely a második számhoz kötődik és kortárs variációkat rendel hozzá minden idők egyetlen alaptémájához. Egy hatalmas falakkal rendelkező, homokszínűre festett, fűtött és besötétített római villaház.

Jukebox
Dejan Terzic szerzeménye táncos hangulatot kölcsönöz a triónak – de Dejan gyökereinek jugoszláv sajátosságával. A 15/8-os ritmushoz igen összetett ritmikus felosztások társulnak, melyek a téma és a szabad improvizáció vége között váltakoznak. Ez vajon egy neonfényekkel borított táncterem lehet valahol a Balkánon?

Über den Selbstmord (Az öngyilkosságról)
Hanns Eisler Berthold Brecht egyik versére írt dalának trió-változata. A dalszöveg rendkívül sötét és a dal azt a nyomasztó állapotot idézi fel, amelyet amerikai száműzetésük idején az 1930-as években éltek meg. Nagyon egyszerű és homályos szoba Berlinben – csak egy széket, egy ágyat és egyetlen ablakot látunk.

Steine (Kövek)
Egy groove-os darab, amit sűrített formában adunk elő, expresszív és dallamos bőgő szólóval. Kicsi és masszív kőház Bretagne-ban – talán Terenezben?

Prinz
A jazz klasszikus Someday my prince will come-ra írt saját változatom. Az eredeti témát darabjaira szedtem és teljesen újraharmonizáltam. Ritmikus eltolások is vannak a főtémán belül. Alapjában véve azt gondolom, “a herceg nem fog eljönni”. Az improvizáció a dal formájára vonatkozik. Absztrakt festményekkel és modern bútorokkal ellátott szoba.

Orientierung
A lemez leggyorsabb és legsűrűbb dala. A rövid kromatikus uniszónó vonalak tematikus struktúrát illesztenek a szabad improvizációk közé. Van egyfajta “keleti beütés” a körkörös kromatikus mozgásokban és a negyedhangos zongorajátékban, és rengeteg az energia és a kísérletező-kedvű öröm az improvizált részekben. Egy keleti bazár sátrain rohanunk keresztül, miközben őrült alakok csoportja üldöz bennünket.

The day you are here
Egy tengerparti házról szóló álom. Menj és ússz egyet az óceánban, majd végy egy forró fürdőt a régi fürdőkádban! A kis dallamhoz köthető szöveg így szól:
“Oly messze vagy, túl messze ahhoz, hogy lássalak.
Oly messze vagy, túl messze ahhoz, hogy érezzelek.
Oly messze vagy, túl messze ahhoz, hogy megérintselek.”


Reméljük, hogy ez a zene nemcsak érezhető, de meg is érinti Önöket.

Üdvözlettel,


Hans Lüdemann, Swarthmore/Hoffnungsthal, 2010 június-július.
Fordította: Siska Henriett




Köszönet:

Bognár Tamásnak, Szabó Bálintnak, Mári Péternek, Glaser Péternek, Erdélyi Péternek, Dr. Joachim Blühernek, Anne Clayette-nek, Bernadette Dunning-nak, Bettina Hanschel-Lüdemann-nak, a Huestis családnak, Max, Ella és Zara Lüdemann-nak, a budapesti Goethe Intézetnek, a brémai Jazzahead-nek, a strasbourgi Jazzdornak, Gerald Levinsonnak, a kölni LOFT-nak, Hans-Martin Müllernek, Philippe Ochemnek, Hans Jürgen von Osterhausennak, Gwenn Pulsnak, Marieke Rabenak, Micheline Rice-Maximinek, Sunka Simonnak, az SK Alapítványnak/Prof. Hans-Georg Bögnernek, Lisa Smulyannak, a Swarthmore kollégiumnak, a budapesti termálfürdőknek, a római Villa Massimónak és az izlandi vulkánnak.

zongora: Steinway & Sons
Hans Lüdemann Steinway zongorán játszik és Native Instruments AKUSTIK zongorát és KONTAKT samplert használ.

Szerző: Hans Lüdemann, kézirat, GEMA, kivéve:
Le Balaphon blanc et noir és The day you are here (szerző: Hans Lüdemann, kiadó: Edition Mawi)
Bel Etage (szerző: Boisseau – Terzic – Lüdemann) és Jukebox (szerző: Dejan Terzic).


www.hansluedemann.de

www.sebastienboisseau.com

www.dejanterzic.com


Booking:
Chefmecano Music Management – Gwenn Puls
5 rue des Glacières, 67000 Strasbourg, France
Tel: +33 (0) 3 69 96 42 85
Cell: +33 (0) 6 67 02 91 24
gwennpuls@free.fr
www.chefmecano.eu