Szerző/Előadó:Oláh Kálmán, Bacsó Kristóf, Sébastien Boisseau
 Cím:Fitting
(P) 2006 
Nehéz lenne pontosan meghatározni az albumon hallható zene műfaját. A XXI. század kortárs kamarazenéje és a dzsessz határmezsgyéjén mozog, de nyomát viseli több olyan XX. századi zeneszerzőnek is, aki hatott ránk. Ez az album eltér minden eddigi kísérletemtől, annyival több benne a spontán kollektív rögtönzés. Ugyanakkor számos tétel olyan mértékben tartalmaz előre megkomponált elemeket, hogy kimerítheti a kortárs kompozíciós zene fogalmát is. Tizenöt éve tanulmányozom Bartók Béla zenéjét. Az ő szellemét próbáltuk megidézni egyik-másik kompozícióban, és helyenként az improvizációkban is.

Oláh Kálmán
Notes musicales


01. Lónyay utca
11:27
02. Bartók Impressions
14:16
03. Hungarian sketch No. 2
13:04
04. Hommage à Nino Rota
9:38
05. Last moment
10:57
06. Dark forest
6:05

Összidő: 65:26
Előadók
Oláh Kálmán - zongora
Bacsó Kristóf - szoprán- és altszaxofon
Sébastien Boisseau - nagybőgő
Produkciós adatok:
Szerzők: Oláh Kálmán (2, 3, 5); Bacsó Kristóf (4, 6) és Sébastien Boisseau (1)
A felvételt Matók István készítette a Magyar Rádió 22-es Stúdiójában, 2005. szeptember 16-20-án.



Az album anyaga az alábbi oldalon digitális formában is megvásárolható:


Dalok.hu Dalok.hu


Julien Gros-Burdet - Citizen Jazz (fr)
Hans-Jürgen von Osterhausen - Jazzpodium (pdf) (ger)
Paolo Peviani - All about jazz (ita)
Gonçalo Falcão - Jazz.pt (pdf) (por)
Zipernovszky Kornél - Gramofon (hu)
Retkes Attila - Medical Tribune (hu)
Galamb Zoltán - Ekultura.hu (hu)
Olasz Sándor - Rockinform (hu)

Kattintson a képre a nagyobb felbontásért!„Nehéz lenne pontosan meghatározni az albumon hallható zene műfaját. A XXI. század kortárs kamarazenéje és a dzsessz határmezsgyéjén mozog, de nyomát viseli több olyan XX. századi zeneszerzőnek is, aki hatott ránk. Ez az album eltér minden eddigi kísérletemtől, annyival több benne a spontán kollektív rögtönzés. Ugyanakkor számos tétel olyan mértékben tartalmaz előre megkomponált elemeket, hogy kimerítheti a kortárs kompozíciós zene fogalmát is. Tizenöt éve tanulmányozom Bartók Béla zenéjét. Az ő szellemét próbáltuk megidézni egyik-másik kompozícióban, és helyenként az improvizációkban is.

Nem kockázatmentes vállalkozás összehozni különböző országok eltérő zenei kultúrával rendelkező muzsikusait. A jelenlegi felállás azonban igen szerencsés kombinációnak bizonyult. Kristóffal már jó ideje játszom együtt, nem csak a saját szextettemben, de más formációkban is. És nagyon örülök, hogy ezt a projektet is együtt vállaltuk, hiszen a zenei érdeklődésünk azonos irányba mutat – a dzsessz mellett Bartók zenéje és a modern programzene tekintetében is. Ami Sebastiant illeti, ezzel a lemezzel megvalósult a már évek óta tervezett közös albumunk. Hihetetlenül profi zenész, ami természetesen pontosan hallható a megkomponált részekben, de fantasztikus volt a rögtönzésben is.

Mindhárman komponáltunk darabokat az albumra. Persze mindhárman különböző karakterek vagyunk, és valamennyi darab épp elég szabadságot biztosított ahhoz, hogy az egyéniségünk kifejezésre juthasson. Éppen ebben rejlik az album egysége. Az effajta kamarazenélést én úgy fogom fel, mint egy társalgást – pontosabban mint egy olyan társalgást, amelyben a résztvevők nem csak a saját mondanivalójukra figyelnek, hanem a többiekére is. Ez az album nem monológok sorozata, hanem egy olyan társaságnak a zenéje, amelyben mindenki végighallgat mindenkit, és reflektál a hallottakra, sőt azokat „cifrázza” is. Ehhez persze kifejezetten jó emberi kapcsolat kell, hiszen ennek a zenének az ereje egyenrangú partnerek összjátékában rejlik.

Ez a zene nem szigorú értelemben vett európai vagy amerikai dzsessz. Ugyanakkor nem lehet a dzsessz fősodrában, a mainstreamben szerzett jártasság nélkül játszani, ami persze amerikai muzsika. Úgy érzem, sikerült ötvöznünk az európai hagyományt a mainstream dzsesszben gyökerező szellemmel és technikával, noha erre nem törekedtünk tudatosan. Például, ha koncertjeinken sztenderdeket játszunk, akkor is lesznek a zenénknek olyan elemei, amelyek Bachot vagy Bartókot, vagy akár mindkettőt idézik. Valójában Bach és Bartók – bizonyos szempontból – nem is állnak olyan távol a dzsessztől, ahogy az ember gondolná. Ha őket hallgatom, az az igen erős érzésem támad, hogy a zenéjük valamilyen szinten rögtönzött volt. Jóllehet, igen pontosan megkomponált darabokat alkottak, de azokból a szabadságnak az a szelleme árad, ami egyaránt közel áll hozzám és a dzsessz lényegéhez.”

Oláh Kálmán
Lejegyezte: Pallai Péter



Oláh Kálmán

Nemzetközi hírű magyar dzsesszzongorista, zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem dzsesszzongora tanára. Szerzeményeiben és előadásmódjában mesterien ötvözi a dzsessz, a népzene és a kortárs-klasszikus zene elemeit.

Már fiatalon több kitüntetésben részesült, 18 éves kora óta számos első díjat szerzett rangos nemzetközi versenyeken. 2001-ben a vezető magyar dzsessz- és komolyzenei szaklap, a Gramofon „Magyar Dzsessz Díját” vehette át. 2006-ban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Liszt-díjjal tüntette ki.

Pályafutása során olyan neves művészekkel lépett fel, mint Lee Konitz, Randy Brecker, Steve Grossman, Jack DeJohnette, John Patitucci, Tommy Campbell, Ron McClure, Adam Nussbaum, André Ceccarelli, Kenny Wheeler, Palle Danielsson, Ravi Coltrane vagy Philip Catherine. 1990-ben alapította meg a Trio Midnightot (Egri János – bőgő, Balázs Elemér – dob), majd 1995-ben az Oláh Kálmán Szextettet, melyek máig is a magyar dzsesszélet meghatározó formációi. Saját együtteseivel, illetve egyénileg is rendszeresen szerepel külföldi koncerttermekben és nemzetközi fesztiválokon: Marciac (Franciaország), Umbria, Siena (Olaszország), Palatia, Jazz Baltica (Németország), Dinant Jazz Night (Belgium).

Zeneszerzőként és hangszerelőként számos hazai és külfödi projektekben működött közre. Komoly szakmai elismerésben részesült Concerto for Jazz Orchestra című művét a Budapest Jazz Orchestra felkérésére komponálta, majd 2004-ben ennek a darabnak szimfonikus zenekari átirata, a Concerto for Symphonic Orchestra and Jazz Band, a Miskolci Szimfonikus Zenekar előadásában került bemutatásra.

Eddig tizenkét saját albuma jelent meg zenekaraival és olyan neves művészek közreműködésével, mint Lee Konitz, Tony Lakatos, Adam Nussbaum és Ron McClure. Jack DeJohnette-tel és John Patituccival készült közös felvételei hallhatók a Szakcsi Generation 8 trios for 4 pianists című lemezén (BMC CD 126).

2001-től négy lemezt készített a dél-koreai Good International Co. kiadónál, többek között a Stuttgarti Kamarazenekarral dolgozott egy különleges zenei „keresztezés" megvalósításán, amely a Goldberg-variációknak és az eredeti Bach-dallamokra épült improvizációknak együttes tolmácsolása. A japán-amerikai MA Recordings gondozásában megjelent Contrasts and paralleles című legutolsó trióalbumán egy magyar népdalra készült variációsorozatot állít szembe Bach-improvizációkkal.

www.kalmanolah.com
www.triomidnight.hu




Bacsó Kristóf 1976-ban született Budapesten, szaxofontanulmányait Lakatos „Ablakos" Dezső és Borbély Mihály irányításával kezdte 1989-ben.

A Liszt Ferenc Zeneakadémia dzsessztanszakán diplomázott, majd a Conservatoire de Paris és a bostoni Berklee College of Music tanulója lett, többek között François Jeanneau, Joe Lovano, George Garzone, Hal Crook és Bill Pierce keze alatt.

A Magyar Rádió fiatal szaxofonosok számára rendezett tehetségkutató versenyén 1999-ben első helyezést ért el.

Öt és fél éven át Franciaországban, majd az Egyesült Államokban élt és dolgozott, de közben Európa számos országában is fellépett. A mainstream dzsessztől az etnozenén át a kortárs zenéig a legkülönbözőbb stílusú formációkkal játszott, olyan neves zenészekkel és zenekarokkal, mint például Eddy Henderson, John Patitucci, Nico Morelli, Giovanni Mirabassi, a Budapest Jazz Orchestra és a nemzetközi Europlane Orchestra.

Gadó Gáborral az 1990-es évek végétől dolgozik együtt; közreműködött a Modern Dances című lemezén, valamint szólistaként játszott Winand Gábor – Gadó Gábor által komponált – Agent Spirituel és Different Garden című lemezein. Oláh Kálmánnal 2004-től játszik együtt rendszeresen; szólistaként közreműködött a Concerto for Symphonic Orchestra and Jazz Band című darabjában, illetve tagja az Oláh Kálman Sextettnek. A Modern Art Orchestrával szólistaként, hangszerelőként és zeneszerzőként is dolgozik. Rendszeresen játszik Fassang László orgonaművésszel, elsősorban szabad improvizációkat.

Bacsó Kristóf 4 nevű kvartettjével saját kompozíciókat ad elő, melyekben a dzsessz és a kortárs zene elemei keverednek a közép-kelet-európai életérzéssel. A zenekar számos magyar fesztiválszereplés mellett meghívást kapott az olaszországi Udine Jazz Fesztiválra is.

Bacsó Kristóf 2004-től a budapesti Egressy Béni Zenei Középiskola dzsessztanszékének szaxofontanára és művészeti vezetője.

www.kristofbacso.com



Sébastien Boisseau 1974-ben született a franciaországi Lille-ben, festészettel, építészettel és zenével foglalkozó művészcsaládban.

Tanulóéveit nagybátyjánál, Damien Guffroy-nál kezdte, aki William Christie, Minkowski és Herwegge bőgőse volt. A dzsesszel 12 éves korában találkozott először, annak a zeneiskolának az együtteseit hallgatva, amelyben maga is tanult. 1991-ben iratkozott be a nemzeti konzervatóriumba és a Tours-i zenetudományi egyetemre. Ekkor került kapcsolatba Jean-François Jenny-Clarkkal, aki a mai napig meghatározó hatást gyakorolt rá.

2000-ben ő volt az első bőgős, aki elnyerte a rangos, párizsi La Défense dzsesszverseny szólista nagydíját.

2001-ben találkozott Gadó Gáborral, majd a dobos Daniel Humairrel, aki azonnal társául választotta számos zenei kalandjához, többek között Michel Portal, Louis Sclavis, David Friedman, Marc Ducret, Charlie Mariano, Jiri Stivin, Joachim Kühn, Tony Levin, George Garzone és Pino Minafra oldalán.

Gadó Gábor kvartettjében Matthieu Donarier és Joe Quitzke társaságában játszik, lemezeik (Homeward, Orthodoxia, Unknown Kingdom, Modern Dances, Psyché) a BMC gondozásában jelentek meg. Sébastien nevével a kiadó további albumain is találkozhatunk (Alban Darche – Stringed; Winand Gábor – Corners of my Mind, Opera Budapest).

YOLK nevű – improvizáló és zeneszerző muzsikusokból álló – közösségével, melyet 1999-ben Alban Darche-sal és Jean-Louis Pommier-val hozott létre, 2005-ben elnyerte az élő előadás Django D'Or díját.

Számos franciaországi projekt résztvevője (TRIADE, Eric Watson, Stephan Oliva/François Raulin, Le Gros Cube, François Jeanneau Pandémonium, Jean-Marc Foltz trió, Marguet/Kühn kvartett), de hallható a belga Mâäk's Spirit együttesben, a European Jazz Ensemble-ban, a svájci trombitás, Franco Ambrosetti European Legacyjában és az összeurópai UNIT kvintett élén is (Blondiau, Gadó, Donarier, Pasborg), mellyel felvételt készített a BMC számára.

E sokféle tapasztalatszerzés során számos fesztiválra és országba eljutott Európában, Észak-Amerikában, Ázsiában és Afrikában.

www.sebastienboisseau.com
www.yolkrecords.com