Szerző/Előadó:Eötvös Péter
 Cím:Atlantis
(P) 1998 
Diapason - 5 Monde de la Musique - 4 stars Classics Today 10/10Jelenleg nem rendelhető!
Eötvös Péter az elmúlt két évtizedben a XX. századi zene egyik legismertebb tolmácsolójaként vált ismertté. Hosszú ideje vezető zenekarok karmestere Európában éppúgy, mint Amerikában vagy Japánban. Zeneszerzői tevékenységének nagyobbik fele a kilencvenes évekre tehető, s az ekkor született opuszok szellemi rangja, fajsúlya egyértelművé teszi: alkotójuk joggal kér helyet a századforduló zeneszerzőinek élvonalában.


Atlantis (1995)
Szöveg: Weöres Sándor
01. Part I.
10:24
02. Part II.
15:07
03. Part III.
12:52



04. Psychokosmos (1993)
15:59


Shadows (1996)
05. First movement
2:58
06. Second movement
3:42
07. Third movement
7:40

Összidő: 68:50
Előadók
WDR Symphony Orchestra, Cologne (1-3)
BBC Symphony Orchestra, London (4)
Südwestfunk Symphony Orchestra, Baden-Baden (5-7)
Fábián Márta - cimbalom (1-4)
Dietrich Henschel - bariton (1-3)
Kölner Domchor (4)
Dagmar Becker - fuvola (5-7)
Wolfgang Meyer - klarinét (5-7)
Eötvös Péter - karmester
Hans Zender - karmester (5-7)
Produkciós adatok:
I) Atlantis (1995)
Szöveg: Weöres Sándor
Felvétel: WDR Cologne
Koncertfelvétel (17 November 1995, Cologne)
Hangmérnök: Stephan Hahn
II) Psychokosmos (1993)
Felvétel: WDR Cologne
Koncertfelvétel: (2 July 1995, Essen)
Hangmérnök: Stephan Hahn
III) Shadows (1996)
Felvétel: SWF Baden-Baden
Koncertfelvétel (15 March 1996, Baden-Baden)
Hangmérnök: Helmut Hanusch

Kottakiadó: Ricordi Verlag, München
Borítóterv: Bachman Gábor
Portréfotó: Huszti István
Design: Meral Yasar
Architect: Bachman Gábor

Producer: Gőz László

Készült a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával.

Anastasia Tsioulcas - ClassicsToday.com (en)
Grant Chu Covell - La Folia (en)
American Record Guide (en)
Paul Griffiths - Hungarianquarterly.com (en)
Anaclase.com (fr)
Peter Becker - Neue Zeitschrift für Musik (ger)
Max Nyffeler - Neue Zürcher Zeitung (pdf) (ger)
Ritmo (esp)
Volkskrant (dutch)
Gramofon (hu)
Molnár Szabolcs - Gramofon (hu)
Audio (korean)
Coda Korea (korean)

Kattintson a képre a nagyobb felbontásért!"post silentium tinnit vox profunda
csend
a suhanás jelen van
megszólal Atlantis elfeledt hangja"



Weöres Sándor: Néma zene

A kortárs termésben kevés zenét ismerek, amelynek gesztusai annyira világosak, elevenek és erőteljesek, mint Eötvös Péter műveié. Talán épp e gesztusnyelv magyarázza azt az elementáris hatást, amelyre a kortárs zenében oly ritka tüneményként csodálkozik rá a kritikus. Eötvös kompozícióinak érzéki aspektusát a hangtérrel űzött játék s a hangszínek iránti kifinomult érzékenység is növeli, hiszen kevesen ismerik annyira "belülről" a kiválasztott apparátus természetét, mint ő.

S az erőteljes effektusok, valamint a humor megannyi formája mellé a lírai pillanatok sorozata is társul. Ahogyan a zeneszerző az Atlantis tételeit sorra az erdélyi népzene töredezett emlékeivel zárja, ahogyan a Shadows végén a fuvola-klarinét duó tétova szavaival az elveszett szépséget siratja, maga is szépséget teremt.
Eötvös zeneszerzői termésében a mesterségbeli tudás nem merevedik spekulációvá, az elbuvölő hangszerelés nem öncél, hanem eszköz a közlés szolgálatában; a hagyomány nem béklyóz, hanem szívszorongató emlékfoszlányként él tovább.

Farkas Zoltán


Atlantis

Valóban létezett Atlantisz? Hol és mikor? A fantázia szüleménye? Egy álom, vagy egy rémálom talán? Atlantisz - szörnyű természeti katasztrófák szimbólumaként, de társadalmi és etnikai konfliktusok jeleként is - közvetlenül előttünk áll. Az emberiség folyamatosan önnön elsüllyesztésén munkálkodik, az előrevetített végítélet apokaliptikus zuhanása keserű aktualitás.

Eötvös alapvetően optimista, mégsem adja fel a reményt. Számára a "művész" a jövő szeizmográfja, aki utópiákat gyárt. Muszorgszkij híres mondását, miszerint "a múlt velünk van a jelenben", úgy értelmezi, hogy a jövő a jelen következménye.

Mindannyian a víz alatt vagyunk: ebbe a helyzetbe kerültünk rögtön a darab elején. Körülöttünk képzeletbeli hangvilág, melynek hangjai távoli hallucinációkként közelednek felénk. A tíz vonós és tíz ütős Poseidon és Kleitos öt ikergyermekét, Atlantisz első tíz királyát szimbolizálja. A tételek végén halk erdélyi tánczene hallatszik a távolból, mint egy régi fonográf összekarcolt, lelassult felvétele.
Ennyi maradt utánunk? - kérdezhetnénk.

Thomas Schäfer (Köln, 1995)


Psychokosmos

Milyen csodálatos idők voltak! Tizenhét éves voltam, amikor Gagarin felrepült az űrbe. A világ hirtelen végtelen lett. A nagy robbanás elméletének hatására írtam egy zongoradarabot, amely a Kozmosz címet kapta: egy kitekintés a Földről az ismeretlen külső végtelenbe. Az 1993-ban írott zenekari darabom az elmúlt 33 év zenei gondolatait, vázlatait foglalja össze: egy betekintés az ismeretlen belso végtelenbe.

Eötvös Péter (Stuttgart, 1994)


Az 1993-ban írt Psychokosmost (Mikor írja tulajdonképpen Eötvös ezeket a terjedelmes partitúrákat az állandó dirigensi munka mellett?) a szűnni nem akaró taps miatt meg kellett ismételni, ami nem gyakori eset a kortárs zenében...

Frankfurter Allgemeine Zeitung (1994)


Shadows

Eötvösnél minden zenekari darab összetéveszthetetlen, egyéni hangzásképet mutat. A Shadowsban - a címnek megfelelően - a hangzásokat olyan térbe helyezi, amelyben mozognak, eltávolodnak egymástól, árnyékot vetnek, és önmaguk is árnyékká lesznek. Ez a tér architektonikus és akusztikailag észlelhető, másfelől pszichológiai térként is értelmezhető.

A fúvósok a szólisták árnyékai, a fák a fuvola, a rezek a klarinét árnyai. A cseleszta egy burkot képez a fuvola és a klarinét körül, a háttérben felállított üstdobok a szólisták mellett álló, jeladó kisdob árnyai.
A leghalkabb részeknél a két szólóhangszer csak a közönség mögött lévő hangszórókból hallatszik halkan, így olyan intim hangulatot teremt, hogy a hallgató úgy érzi, közvetlenül a fülébe suttognak."

Max Nyffeler (München)


Eötvös 1996-ban írt Shadows című műve valóságos mestermű: egy gyönyörű miniconcerto kamarazenekarra, fuvola és klarinét szólóval. A szólóhangszerek finom erősítésével a hang titokzatosan más és más helyről árad, mint ahol a szólisták megszólaltatják. Ezt az ötletes térbeli hatást a kompozíció újszerű szerkezete eredményezi. Eötvös költőien játszik a hangok terével - egy térbeli játékot mutat be egyszerű muzsikálással, rafináltan kidolgozott kis ötletekkel, finom elképzeléssel ötvözve Boulez költőiségét Webern feszességével. Poétikus és kitunő koncert volt."

The Telegraph (Hollandia, 1997)